Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
fénytan optics
fénytan physical op...

Magyar Magyar Német Német
Fénytan... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Fénytan

A fizikának azon része, mely a fényjelenségekkel foglalkozik. Feladata egyrészt megvizsgálni, milyen lesz a fény eloszlása a tér különböző helyein adott körülmények közt, másrészt felkeresni, a fényjelenségek milyen más jelenségekkel lépnek fel együtt s ezen együttfellépésnek törvényeit megállapítani. Az első feladatot a F. különböző közelítésben oldja meg. A legdurvább közelítő megoldás a fény egyenes vonalu terjedésének elvén alapszik, melynek értelme az, hogy ha egy fénylő pont közelébe átlátszatlan testet helyezünk, akkor a tér mindazon pontjaiban, melyek a fénylőpontból az átláthatlan test határához huzott sugárkupon belül fekszenek, sötétség lesz, a tér többi része pedig meg lesz világítva. Hogy ez tényleg csak közelítés, arról meggyőződhetünk, ha az előbb emlitett ideális esetet tényleg meg akarjuk valósítani. Lehetőleg keskeny, egyenesvonalu fényforrás elé átlátszatlan testet helyezve, a geometriai árnyékon belül is van megvilágított tér, azon kivül pedig megvilágított és kevésbbé megvilágított terek egymással váltakoznak. Nagy kiterjedésü fényforrásoknál és nyilásoknál vagy átlátszatlan testeknél az előbbi elv az észlelés határain felül a tapasztalással megegyező eredményekre vezet. A F. azon része, mely a fényjelenségeket az előbb említett elv alapján irja le: geometriai F.-nak neveztetik; birja pedig e fényjelenségeket két alaptörvény segítségével: a visszaverődés (l.o.) és fénytörés (l.o.) törvényeivel.

A visszaverődésen alapuló jelenségekkel a katoptrika, a törésen alapulókkal pedig a dioptrika foglalkozik. Utóbbival szoros kapcsolatban áll a spektralanalízis, mely megvizsgálja, hogy a különféle anyagokban miképen változik a törésmutató a fénynemmel, a különböző fényforrások miféle fényt bocsátanak, a különféle anyagok mily mértékben nyelik el az egyes fénynemeket. A fényjelenségek pontosabb leirása elméleti alapon történik. Az elmélet egy mérhetetlen kis sürüségü s rendkivül rugalmas, a szilárd testek jellegével biró anyagot vesz fel, az étert; az éter részeinek keresztrezgései hozzák létre a fényjelenségeket.

Ezen elmélet segítségével vált lehetségessé az interferencia (l.o.), diffrakcio (l.o.), fénysarkítás (l.o.) és kettős törés (l.o.) jelenségeinek egységes alapon való rendszeres leírása. A fény egyenesvonalu terjedésének elve helyébe Huygens elve lép bővítve az interferencia elvével. A fényjelenségekkel együttjáró jelenségek közül különösen a kémiai változások képezik beható vizsgálatok tárgyát; a fotografiai eljárás éppen a fény kémiai hatásán alapszik. Az elektromos s mágneses változásokkal együttjáró fényjelenségek elektrooptikai jelenségeknek (l.o.) neveztetnek.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is