(optikai üveg). A fénytani lencsék előállítására erősen
fénytörő ólomüveget (flintüveg) és kevésbé fénytörő kaliumüveget (koronaüveg és
cseh kristályüveg) alkalmaznak, mert csak e két üveg összeillesztésekor
nyerhetnek akromatikus lencséket. Tégebben a lencséket az üvegedények vastag
fenekéből készítették, de mivel ilyenképen nagy és hibanélküli, minden részében
egyforma sürüségü lencséket nem állíthattak elő, a francia akadémia már a mult
sz. végén pályadijat tüzött ki az optikai üvegnek jó gyártási módjaira. A
kérdést megoldotta Guinaud, svájci asztalos és óraház készítő, ki nagyobb,
hibanélküli üvegdarabokat akképen készített, hogy az üveget olvasztás közben és
lehütéskor többszörösen kavarta és ilyenképen megakadályozta, hogy az üveg
sürüsége szerint rétegenkint ülepedjék le. Frauenhofer, ki az Utzschneider-féle
optikai intézetet vezette és azt Münchenből Benediktbeurenbe helyezte át, 1805.
Guinaudval egyesült és Guinaud eljárása szerint gyártotta az optikai üveget.
Guinaud későbben elvált Frauenhofertől és Svájcban folytatta kisérleteit, hol
1816. meghalt anélkül, hogy eljárását közölte volna. Bontemps és Lerebours
párisi optikus Guinaud fiát szerződtette, de ifj. Guinaud se ismerte atyjának
eljárását teljesen, s csak hosszabb kisérletek után értek vélhoz. A francia
akadémia 1837. itélte oda ifj. Guinaudnak a 10000 frkos dijat. Az optikai
célokra szolgáló koronaüveg összetétele ugyanaz, mint a cseh kristályüvegé. A
flintüveg pedig több ólmot tartalmaz mint a közönséges ólomüveg. Bontemps
szerint a flintüveg következő arányok szerint készül:
A Merz-féle üveg nátriumot tartalmaz, mások boraxos üveget
is használtak, Lamy pedig az ólomoxidot talliummal helyettesítette és oly
üveget nyert, melynek fajsulya 5,625. A F. üveget a legtisztább nyers
anyagokból készítik. Az olvasztására egytégelyes kemence szolgál. Olvasztás
közben vasruddal, melynek végére agyaghengert tesznek, kavarják az üveget, és
miután teljesen megolvadt és megtisztult az üveg, hülés közben addig kavarják,
mig sürü nem lesz, a hengert ezután eltávolítják és a megmerevedett üveget több
napig hülni hagyják. A tégelyt most levésik az üvegkupról. Az üvegkup csak
ritkán marad egész, hanem rendszerint hülés közben megreped, azért a nagy
lencsék aránytalanul drágák. Az üvegkupot megvizsgálják és akképen vágják szét,
hogy minél nagyobb, hibanélküli darabok kerüljenek ki. Az üvegdarabokat a
lencse alakjának megfelelő, mészporral behintett agyagmintákban felhevítik. A
megpuhult üveget a mintába nyomják és lassan hagyják lehülni. Az ilyképen
nagyjában idomított lencsét most csiszolják és kifényesítik. A csiszolásra
használnak domboru rézkorongokat és homoru rézcsészéket, melyek a lencse
radiusza szerint vannak készítve. Aszerint, amint homoru v. domboru lencsét
csiszolnak, az üveget szurokkal a csészére v. a korongra ragasztják és előbb
homokkal, későbben smirgellel csiszolják, végre pedig lemezzel bevont korongon
fényesítik. Kis lencsét többet is ragasztanak egyszerre a csiszolókészülékre.
Forrás: Pallas Nagylexikon