Fenyvesbogyó
Afonya (növ.), az ország tótos felvidékén boronica
(Vaccinium L.), az erikafélék alcsaládjának v. külön a Vacciniáceák családjának
apró cserjéi mintegy 100 fajjal (nálunk 4), az északi földgömb mérsékelt
vidékein, meg a trópusok hegyein. Termetök nagyon különböző, levelük váltakozó,
gyakran örökzöld és hasítéktalan; virágjok magános, de többnyire fürtös,
bogyójok gömbölyü és ehető. A V. Myrtillus L. (Heidelbeere) egész
3 dm. magas, kopasz cserjécske, ága éles, levele tojásdad, aprón fürészelt,
vékony, évenként lehulló.
Virága 1-2-ként áll, gömbölyded, pirosas zöld; bogyója
kékfekete. Európában és Ázsia É-i részén s É.-Amerikának angol birtokain az
erdőkben, különösen a fenyvesek talaján töméntelen számban él.
Természetnyujtotta hegyvidéki gyümölcsét a lakosok nyersen fogyasztják és
árulják, de be is főzik. A piros F. (V. vitis Ideae L.), egész 15 cm. magas
levele örökzöld, fordított tojásdad, virága fehéres v. rózsaszin, bogyója
piros. Fenyvesekben nő. Bogyóját csak befőzve eszik, mert citromsavával
fanyarsavanyu, de nem kellemetlen izü. A V. uliginosum L. 0,3-1,25 m. magasra
is megnő, levele őszkor lehull, fordított tojásdad. Feketelila bogyója szintén ehető,
de fanyarizü. A V. Oxycoccos L. v. Oxycoccos palustris Pers. (tőzegbogyó,
mohabogyó) fonalnemü szára és ága kuszó; apró levele örökzöld, tojásdad; szirma
piros, kerékalaku, piros bogyója az első fagy után jóizü. Északon szintén
befőzik.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|