Ferencrendiek

(köznyelven franciskánusok v. minoriták, fratres minores), ama papi szerzet, melyet assziszi szt. Ferenc (l. Ferenc szentek) a XIII. sz. elején alapított. Az uj rend, amely szigoru szabályai folytán nagy hatással volt a kor szellemére, óriási arányokban terjedt az ismert világrészekben, s számuk oly nagy volt, hogy a XIV. sz.-ban dühöngött fekete halálnak 14000 ferencrendi esett áldozatul. Nagy szegénységük dacára a tudományokat is művelték s nem egy tag, mint p. Bonaventura, halesi Sándor, skót Duns, Baco Roger, Lyra Miklós, Ocam Vilmos s mások nagy hirnévre vergődtek. A művészetek terén is vannak jeleseik s nincs nemzet, amelynek hősei között ne tündökölne egy-egy ferencrendi szerzetes. Kiváló érdemeik vannak a pogány népek megtérítése körül is. Többen magas papi állásokat nyertek el, sőt pápákká is lettek, igy IV. Miklós, V. Sándor, IV. és V. Sixtus, XIV. Kelemen, F. voltak. A rend belső szervezete ugy van alkotva, hogy a kolostor élén áll a guardián; egy tartomány kolostorai fölött van a tartományfőnök (provincialis), s az egész szerzet fölött az általános főnök (minister generalis); ennek oldala mellett vannak a definitorok s mindnyájuk fölött az egyetemes káptalan. Ezen tisztségek választás által töltetnek be, de csak bizonyos időre. A szerzet alapszabályainak szigora idővel nagy belső viszályoknak lett okozója, s az elfogultak makacssága sajnálatos szakadásokat idézett elő az áldásos működés s az egyház tekintélyének rovására. Már az alapító életében Cortonai Illés, akit szt. Ferenc távolléte alatt a szerzet vezetésével megbizott, megkisérelte a szabályoknak szigorát enyhíteni, de a szerzet tagjainál ellenzésre talált. Ismételt kudarcok után sem hagyott fel szándékával, azért a szigoruak kiváltak, mint a coelesztinusok, sarutlanok stb. IV. Ince és IV. Miklós pápák az enyhébb szabályokat tartó szerzeteseket pártolták. A viszályok hosszu sora után, a szigoru fegyelem hivei nagy többségben voltak, s a végleges kiegyezés alkalmával 1517. X. Leó alatt observantes (szabályt megtartók) név alatt a rend egyéb házai fölött felsőbbséget nyertek. A rend két nagy ágra oszlott, t. i. observantes vagy franciskánusok és conventuales vagy minoriták. Az observantesek között azonban három különböző osztály van, aszerint, amint a szabályokat szigorubban v. szigoruan tartják, s e szerint nevük szabályszerüek (observantes), szigoruak (strictioris observantiae), a legszigorubbak (strictissimae observatiae).

Forrás: Pallas Nagylexikon