Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Ferenczy... ----

Magyar Magyar Német Német
Ferenczy... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Ferenczy

1. Béla, sorhajó-hadnagy, szül. Erdőbényén, (Zemplén vm.) 1857 febr. 11. Középiskoláit Iglón, Budapesten és Kassán járta. 1870. a fiumei hadi-tengerészeti akadémiába lépett, honnan 1875. mint másodosztályu tengerész-kadétet a hadi tengerészeti szolgálatba osztották be. Ekkor több utazást tett Észak- és Dél-Amerikába, valamint Dél-Afrikába. Letévén a tiszti vizsgát, főhadnaggyá nevezték ki. Később tett utazásai közt nevezetes az, melyet egy torpedo-naszádon 1885. Polából Budapestre és a Duna hadi korvetten Észak-Amerikába és É.-Európa tengeri városaiba tett. 1886. sorhajó-hadnagy lett, több monitor parancsnoka volt s az 1891-93. delegációk tárgyalására kiküldött bizottságokban mint a közös kormány hadi-tengerészeti képviselője vett részt. 1894 jul. 1-én mint I. oszt. századost a honvédség állományába helyezték át. Számos utleirást is közöltek tőle a vidéki és budapesti lapok. A Pallas Nagy Lexikonában a tengerészetre vonatkozó cikkeket ő szerkeszi és irja. V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.

2. F. István, szobrász, a magyar tud. akadémia levelező tagja, szül. Rimaszombatban 1792., megh. u. o. 1856 jul. 4. Iskoláit Körmöcön, Selmecen és Besztercebányán végezte, hol a pénzverést elsajátította s a vésés annyira megtetszett neki, hogy minden szabad idejét pecsétnyomók és gyürük vésésére fordította. Bevégezvén a költészeti osztályt, Budára ment, s ott előbb Balázs András, később Rauschmann oldala mellett a rajzolásban képezte magát. 1814. Bécsben a szt. Anna-akadémia növendéke lett s három éven át iskolai pályadijat nyert. Az akadémia bevégzése után Turiett Vilmos bécsi acélgyáros vette magához és látta el munkával, mindaddig, mig erőt nem vett rajta a vágy, hogy Canova műveivel megismerkedjék. E végből elsajátította a szobrászat előismereteit s 1818 tavaszán Rómába utazott. Itt minden ajánló levél nélkül mutatta be magát Canovának, ki elolvasván bizonyítványait, műtermébe fogadta, a görög remekek tanulmányozására serkentette és oldala mellett munkát is adott neki. Innen, az osztrák követ nejének, Kaunitz hercegnőnek sürgetésére, Thorwaldsen műtermébe ment át, s itt faragta minden előzetes agyagminta nélkül ama domborművét, mely Vénust ábrázolja, amint Amor álmában meglepi. Ez a műve nemcsak társainak, hanem magának Thorwaldsennek elismerését is megnyerte. Időközben maga is rendezett be kis műtermet, s itt készítette el Csokonai mellszobrát, mely később a debreceni kollégium könyvtárába került. Midőn József nádor Rómában járt s meglátogatta Thorwaldsen műtermét, F. művei annyira megnyerték tetszését, hogy azonnal öt évi segélydijt utalványozott a fiatal magyar művész részére. Thorwaldsen maga is sokat várt tanítványától; de bántotta, hogy az folyvást fentartja összeköttetéseit Canovával, versenytársával s ezért csak alsóbbrendü vagy nehéz kivitelü munkákat bizott rá. Mindez elkeserítette F.-t és ezért örömest engedett anyja kérésének, hogy hagyja el Rómát s vállalja el az esztergomi bazilika szobrászati diszítését, melyre Rudnay esztergomi érsek nagy sulyt fektetett. 1824. tehát haza jött és pedig annyival inkább, mert időközben mozgalom indult meg segélyezésére. Megérkezvén, első dolga az volt, hogy a hazában található legjobb márványt fölkeresse, s azután gróf Vay Ábrahám segédkezése mellett, magának műtermet építsen. A keresett márványra Ruszkicán (Szörény vmegye karánsebesi járásában) talált s ebből készítette el Szent István vértanu-t az esztergomi bazilika, az Üdvözült lelket, az Ürményi-család megrendelésére, a vaali templom számára, valamint a Ravatal-t is saját szülői sirhantja fölé. Eközben számos mell- és emlékszobrot is készített s már-már ugy látszott, hogy jövedelmező foglalkozást talál hazájában, midőn egy nagyobb szabásu megrendelés: Hunyadi Mátyás emléke egész sorozatát idézte föl a keserüségeknek, melyek munkakedvét elvették, sőt korai végét is nagy mértékben előidézték.A Pest vmegye kezdeményezésére tervezett szobormű mintája sehogysem sikerült Ferenczynek. Az emlékműnek a nemzeti muzeumban látható részletei mutatják, mily gyönge lett volna a Mátyás-szobor, ha a hirlapi viták közbe nem jönnek s F. munkáját, az elkészített tervezet szerint, minden változtatás nélkül befejezheti. De nem fejezhette be s miután az 1848. mozgalmak is közbejöttek, bosszankodva és keseregve vonult vissza szülőföldjére. Itt érte utól a halál. F. nem közönséges tehetséggel lépett a művészeti pályára, Pásztorleány-a (a nemzeti muzeumban), a VII. Pius pápa emlékérme (a vatikáni gyüjteményben) a véső gyakorlott kezeléséről tanuskodnak.

3. F. Jákó, tanár és iró, szül. Péren (Győr vm.) 1811 febr. 6., megh. Esztergomban 1884 máj. 22. 1828. a szt. Benedek-rendbe lépett, ahol 1836 aug. 1. pappá szentelték. Kezdetben hitszónok, azután a rend növendékeinek tanára, 19 évig pozsonyi akadémiai és győri tanár, 1852-72. esztergomi gimnáziumi igazgató volt, amikor az igazgatóságról lemondott. Ezen időtől haláláig szentszéki ülnök és esztergomi egyházfőnök volt. Irodalmi és tanügyi munkásságáért 1868. a Ferenc József-lovagrenddel tüntették ki. Művei: Magyar irodalom és tudományosság története (Pest 1854) és Magyar irók, életrajzgyüjtemény I. köt. 1856, melyet Danielik Józseffel együtt szerkesztett, ő 300 életrajzzal járult hozzá. A munka II. kötetét Danielik maga irta.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is