Ferguson

(ejtsd: förgessz"n), 1. Ádám, angol történettudós és bölcsész, szül. Logieraitban (Pert skót grófságban) 1723 jun. 20., megh. St. Andrews-ben 1816 febr. 22. 1739 óta természettudományokkal, bölcsészettel, államtudományokkal és teologiával foglalkozott St. Andrewsben, ugyszintén az edinburgi egyetemen. Miután 1744-1748-ig egy skót ezred tábori lelkészeül működött, 1757. Bute lord gyermekeinek nevelője, 1759. a természettannak, 1764. pedig a morálfilozofiának tanára lett az edinburgi egyetemen. 1773-74-ig mint az ifju Chesterfield lord kisérője bejárta a kontinenst, 1778.pedig titkári minőségben Amerikába kisérte azt a bizottságot, melynek a gyarmatosokkal alkudoznia kellett. 1784. lemondott tanárságáról s Olaszországba ment a római köztársaságról tervezett munkája érdekében. Visszatérése után St. Andrewsben telepedett le. Nevezetesebb művei a következők: Essay on the history of civil society (London 1767); Institutes of moral philosophy (London 1769); Observations on civil and politice liberty (London 1776); History of the progress and termination of the Roman republic (London 1805, 5 köt.); Principles of moral and political science (Edinb. 1792, 2 köt.)

2. F. Jakab, angol csillagász és mechanikus, szül.Keithban (Bauff skót grófságban) 1710., megh. Edinburgban 1776 nov. 16. Ifjukorában juhpásztor volt; 1743. Londonba került, a hol kiadta csillagászattani tábláit és felolvasásokat tartott a természettudományokról. Művei: Astronomy explained upon Newton"s principles (London 1756, ujabban kiadta Brewster, u. o. 1811); Lectures on subjects in mechanics, hydrostatics, pneumatics and optics (London 1760); Select mechanical exercises (u. o. 1773; a szerző önéletrajzával).

3. F. Munro, angol politikus, szül. 1851. Oxfordban tanult s azután a politikai pályára lépett, melyen a liberális párthoz csatlakozott. 1894 márciusában Roseberry miniszteriumában a kincstár második lordjává nevezték ki és ez okból uj választásnak kellett magát alávetnie. Márc. 24. Leithben 1194 szavazatnyi többséggel ujra megválasztották.

Forrás: Pallas Nagylexikon