Fermat

(ejtsd: fermá) Péter, francia matematikus, szül. Beaumont de Lomagne-ban 1608., megh. Toulouseban 1665 jan. 12., mint az ottani parlament tagja. Életében alig közölt valamit műveiből; halála után fia, Samu 1670. kiadta atyja: Diophanti Alexandrini quaestionum arithmeticarum libri VI etc. cum Commentariis D. Bacheti et observationibus P. de Fermat c. művét és 1679. műveinek nagyobb részét Opera varia mathematica c. alatt adta ki. Brassine précis des oeuvres math. de F. (Páris 1853) c. alatt F. levelezését Mersenne-, Pascal-, Carvavi-, Roberval s más tudósokkal adta ki. 1843. a francia képviselőtestület 15000 frankot szavazott meg F. műveinek ujabb, teljes kiadására, mely azonban soha sem jött létre. F. a differenciálszámítás felfedezéséhez igen közel járt, noha tulzott Lagrange és Laplace állítása, mintha ő tényleg a felfedező volna. F. 1636. a változó mennyiségek legnagyobb és legkisebb értékeire nézve talált módszert, mely miatt Descartessal tudományos vitába keveredett. Ezen vitában oly tételre jutott, mely a fénytanra alkalmazott legkisebb hatás tétele, az a tétel, melyet később Maupertois mint általános mechánikai tételt talált. F. optikai tétele ugy hangzik, hogy a fénysugár utja mindenkor a legkisebb idő utja. F. legfőbb érdemét azonban számelméleti felfedezései képezik. E téren minden kortársát messze felülmulta. V. ö. Taupiac F., Norice biographie (Montauban 1879).

Forrás: Pallas Nagylexikon