Fernandez y Gonzalez

Mánuel, spanyol költő és regényiró, szül. Sevillában 1830., megh. Madridban 1888 jan. 6. Granadában jogot tanult, majd 7 évig katonáskodott s eközben alaposan megismerkedett hazája földével és népével; 1846 óta teljesen az irodalomnak élt s főkép mint drámairó aratott sikereket. Regényei közül az El cocinero de su Magestad (1857); Martin Gil; Los Monfíes de las Alpujarras cimüek a becsesebbek. Ugy drámáinak: Luchar contra el sino (1848); El Cid (1858); Un duelo a tiempo (1859); Padre y rey (1860); Don Luis Osorio (1863) stb., mint regényeinek tárgyát hazája történetéből merítette. Költeményei: Poesias (1850) és Poesias varias (1858) cimmel jelentek meg. Adott ki nemzeti legenda- és mese-gyüjteményeket is.

Forrás: Pallas Nagylexikon