Ferrara

1. tartomány Olaszországban Modena, Ravenna, Rovigo és az Adriai-tenger közt, 2617 km² területtel, (1881) 215369 lak. Az egészen sik és sok helyen mocsáros tartományt a Pó torkolatának néhány ága és több mellékfolyója öntözi és számos csatorna szeli át. A bő termékenységü, de meglehetősen egészségtelen vidékek főtermékei: gabona, kender, rizs és szőllő; jövedelmező a halászat is. Járásai: Cersto, Comacchio és F. - 2. F. az ugyanily nevü tartomány fővárosa, érseki székhely a Po di Volano és több vasut mellett, mocsáros és egészségtelen, de termékeny sikságon, (1892) 86000 lak. San-Luca és San-Giorgio külvárosokat, továbbá a hozzája mint községhez tartozó Marrarat, San-Martinot és Vigarano Mainanzát is beleszámítva. Az egykor élénk és virágzó város megtartotta ugyan széles utcáit, gazdag palotáit, de egyébként csendes, csaknem kihalt várossá lett. Élénkséget még főképpen egyeteme kölcsönöz neki; az egyetem (Libera Universiata di F.), amelyet 1264. alapítottak, 1394. beszüntettek, egy ujabb felállítás és beszüntetés után pedig 1815. ujra megnyitották, jogi, mat.-természettudományi és orvosi fakultásból áll; összeköttetésben van vele egy botanikus kert, fizikai kabinet, régiséggyüjtemény és egy kitünő könyvtár (90000 kötet, közel 2000 kézirat), amelynek egyik termében Ariostó siremlékét őrzik. Jelentékenyebb egyházi épületei: a San-Giogio székesegyház a XII. és XIII. sz.-ból, nagyszerü homlokzattal, belsejében számos falfestménnyel, déli szögletében hatalmas campanillevel, amelyet a XVI. sz.-ban II. Ercole herceg építtetett; a kupolás San-Francesco templom, Pietro Benvenuti (1494) műve, az Este-család több siremlékével; A San-Paolo-templom Bonoi és Scarsellino festményeivel: a San-Cristoforo szép renaissance-templom a campo santoban és a Santa Maria della Rosa, amelyben IV. Jenő pápa 1438. a F. firenzei zsinatot megynyitotta. Az É-i városrészben két főutca van, a Corso Vittorio Emanuele és a Corso di Porta Po; ahol ezek egymást metszik, 4 pompás palota van; a legszebbek a Palazzo Prosperi szép portalével és a Palazzo de Diamanti, amelyben a városi képtár van elhelyezve; az egykori, festői külsejü, négytornyu hercegi kastély (Castello) a város közepén áll, Dossi freszkóival. Egyéb paloták még a Palazzo Costabeli, Ercole di Giulio Grandi freszkóival; az Ariosto háza, amelyben a költő élete utolsó éveit törtötte; a Sz. Anna-kórház, amelynek egyik cellájában Tassot 157ö-1586-ig fogva tartották. A város szülöttei: Ariosto, Savonarola, Guarini, Galvani; az első kettőnek emlékét szobrok hirdetik. F.-ra, amely alkalmasint csak a középkorban keletkezett, a pápák tartották igényt; mint pápai hübér a X. sz. végén a tusciai őrgrófok tulajdona volt. 1208. az Estek vették birtokukba, akiknek e város felvirágzását első sorban köszönheti. Az Este-családot 1312. V. Kelemen pápa rövid időre a városból kiszorította, de ezek a XIV. sz.-ban nemcsak a pápa beleegyezését eszközölték ki visszahelyeztetésökhöz, hanem azonkivül ujabb birtokokat is szereztek és ezekhez a császár jóváhagyását is megnyerték, 1471. pedig II. Pál pápa által birtokaikat hercegséggé emelték. A XV. és XVI. sz.-ban F. volt a renaissance szellemi életének egyik középpontja; itt tartotta az fenn magát legtovább. Hires volt majolikáiról, melyek legnagyobbrészt magában a fejedelmi udvarban készültek. Az agyagipar e felvirágzásának alapját I. Alfonso herceg (1505-1534), Lucrezia Borgia férje vetette meg. Állítólag ő találta volna fel a ferrarai majolikát jellemző, hires fehér mázat. F.-ban tanult Janus Pannonius és sok más magyar ifju. II. Alfonso halála után, kinek törvényes gyermeke nem volt, VIII. Kelemen pápa 1598. a várost az Egyházi Államba kebelezte be. 1797. az Alpokon inneni köztársaságnak, illetőleg az olasz királyságnak vált részévé, 1814. a pápai birtokhoz került vissza, 1859. pedig az uj olasz királyságba kebeleztetett be. V. ö. Ferranti: Compendio della storia sacra e politica di F. (1808); Conti: Storia di F. in compendio (1851.) Piva, La guerra di F. 1482. (Padova 1892).

Forrás: Pallas Nagylexikon