Ferrucci

(ejtsd: ferruccsi) András, olasz szobrász és építész, szül. Fiesolében 1465., megh. Firenzében 1526, Francesco di Simone Ferrucci és Maini tanítványa, Imolában a Salvator-kápolna diszítésével bizták meg, 1490 körül pedig Nápolyba ment, ahol I. Ferdinánd szolgálatába állott. 1493. biráló volt a firenzei székesegyház homlokzatának mintái fölött, 1495. pedig az ottani Sta. Annunziata templom számára dolgozott, még 1508 előtt a firenzei székesegyház építésénél szolgálatot vállalt, 1512-1518 a székesegyház főépítőmestere volt. 1515. a S. Lorenzo templom homlokzatának főépítőmestere lett. Dolgozott Magyarország számára is. E műveiről Vasari «Le vite de piu eccellenti pittori, scultori ed architettori» c. művében (Ed. Sansoni, Firenze 14. köt.) igy szól: «Készített egy márvány kutat, melyet a magyar királynak küldött s mely nagy becsületére vált. Az ő kezéből került ki egy márvány siremlék is, mely szintén magyarországi városba, Esztergomba került. Ezen a bold. Szüz volt igen szépen kidolgozva más alakokkal együtt. E sirba helyezték el utóbb az esztergomi bibornok hamvait.» Életirója nem mondja, hogy melyik magyar királynak küldé a kutat. Tudjuk, hogy II. Lajos volt az (1517). A siremlék Bakocz Tamás bibornok, esztergomi érsek számára készült, de nem siremléknek, hanem oltárnak volt szánva, fölállíttatott a Bakocztól épített (1506-1507) sirkápolnában és ma is ugyane kápolnában áll. F. inkább dekorativ szobrász volt és nagyobbára diszítő szoborműveket készített; ilyenek: a keresztkut és négy domborumű a pistojai székesegyházban, a fiesolei székesegyház szentségháza, egy márványoltár Frascatiban, két márvány angyal Volterrában stb. 1512-1514. elkészítette szt. Andrásnak életnagyságot meghaladó márványszobrát, 1521. Marsilio Ficino mellszobrát a firenzei székesegyház számára; mindkettő meglehetősen rideg, akadémikus munka. Élete vége felé fafaragással is foglalkozott; a fiesolei Sta Felicita és Assunta templomokban látható egy-egy szép fafeszülete.

Forrás: Pallas Nagylexikon