Fertőztelenítés

v. dezinficiálás, az a higienikus eljárás, mellyel a legkülönbözőbb betegségokozó csiráknak, alakkal biró erjesztőknek káros hatását elhárítani törekszünk. A F.-re való törekvés éppen oly régi, mint amilyen régi egyes miazmák, egyes patogén gombák betegségokozó tulajdonságának az ember által való felismerése. Már az idősebb Plinius említi, hogy a régiek járványok idején kéngőzökkel dezinficiáltak; sőt már az Odisszeiában meg van irva, hogy Ulysses kénnel fertőtlenítette palotája termeit, mely kivégzett szolgái vérétől szennyes volt.

A F.-nek módja számtalan s a legtöbb szerző három nagy csoportba foglalja azon eszközöket, melyekkel a F. keresztülvihető. E felosztáson alapszik a fertőztelenítő eljárásoknak mekanikus, fizikai és kémiai F. módokra való tagolása. Az első csoportba való a tisztaság, jó szellőzés, a falaknak, padlónak mosása. A fizikai F.-re első sorban olyan anyagokat használnak, amelyek likacsosságuknál fogva nagy mértékben megkötik a gázokat és azok ártalmát meghiusítják. Igy a faszén nagy mennyiségü szénoxidot, kénessavat, kénhidrogént, ammonszulfidot stb. nyel el s mindezeket csakhamar az elnyelés után szénsavvá, kénessavvá stb. oxidálja, mint ezt Eulenberg és Wohl kisérletei bizonyítják; sőt Pettenkofer, Reveil, Hornemann és mások azt tapasztalták, hogy még a holttestek rothadását is meg lehet gátolni, ha szénrétegbe burkolva kerülnek a földbe. A száraz földnek és a hamunak is ilyen tulajdonságai vannak s ezen alapszik az angol földárnyékszékek (earth-closets) szerkezete; Vallin szerint egy kilogramm bélsár F.-ére öt kilogramm föld elegendő. A legjobb ilyen fajta fertőtlenítő a hő; már 1832. megfigyelték, hogy ha a friss himlőnyirkot négy óra hosszáig 50-60°C melegének tesznek ki, akkor elveszti hatását. A betegségokozó baktériumok sokkal nehezebben pusztulnak el a forróság hatása alatt és még kevésbbé a spóráik, melyek elpusztítására órákig tartó 110-140°-u meleg kivántatik (a lépfene bacillusának csirái ellenben alacsonyabb melegben, 110°-nál is rövid idő alatt elpusztulnak). Hogy a melegnek másik véglete, a nagy hideg is hatalmas fertőtlenítő és rothadásgátló, azt feltünően bizonyítják a Szibéria folyammedreiben évezredek óta épen tartott mammutok hullái, meg a hegymászás közben a glecserek rianásaiba bukott turisták holttestei, melyek szintén évtizedekig teljesen ép állapotban megmaradnak. Ujabban Brouardel párisi tanár kezdeményezésére a Morgue-ba jutott ösmeretlen holttesteket is a hideg által konzerválják. A kémiai uton való F. módjai számosak; a tudományos irodalom jelentései naponkint hozzák a (sokszor csupán anyagi haszonra szánt) ujabb és ujabb fertőtlenítő szerek lajstromát. E szerek iránt főképen két követelés támasztható: hogy olcsók és könnyen kezelhetők legyenek. A főbb és leghasználatosabb ilyen szerek a következők: vasszulfát (vasgálic), árnyékszékek F.-éra is nagy mértékben használják, bár az a hátránya megvan, hogy a dezinficiálandó folyadékokat és edényeket feketére festi, minthogy a rothadó szervi hulladékok hatása alatt vasszulfiddá redukálódik. Előnye azonban, hogy oxigénfelvétel által a szulfidból ismét szulfát lesz és igy első használtatása után is tovább fertőtlenítésre alkalmas lesz, ha levegővel érintkezik. A cinkvegyületek, nevezetesen a szulfát és a klorid szintén kiváló dezinficiensek; a vasklorid hasonlóképen, bár nem használatos, mert a hatása csak rövid ideig tart. Az oltott mész F.-tő hatását (különösen csatamezőkön nagy járványok alatt) régtől fogva felhasználják; Pettenkofer szerint még a mészviznek (nagyon hig mészhidroxid-oldat) is hatalmas dezinficiáló hatása van; a rothadások alkalmával felszabaduló büzös termékeket (zsirsavak stb.) azonban a mész nem képes megölni. A szublimátot Chaussier óta használják hullák balzsamozásához; kiváló fertőtlenítő hatását legjobban illusztrálja az, hogy 20-szor olyan erős, mint a kreozot, 30-szor mint a szalicilsav, 100-szor inkább mint a kinin és a karbol. Az ecetsavas aluminium és az aluminium-klorid szintén F. hatásuak; az előbbit Billroth ajánlotta a Lister-féle sebészi kötésnél a karbol helyetteséül. A leghatalmasabb dezinficiensek egyike az arzénessav, melynek azonban ugy mint a szublimátnak hátránya, hogy nagyon mérges; ugy hogy p. Franciaországban 1876. a holttestek balzsamozásánál való használatát is állami rendelkezéssel tiltották meg. A bórsavnak és a bóraxnak ellenben előnye, hogy mérgező hatása alig van; ezért Angliában és Amerikában nagyban használják husnemüek konzerválására (1-2 gramm borax-szal finoman behintve egy kg. hust, az két hétnél tovább is jól eltartható). Az ásványi savak (sósav, kénessav, salétromsav, krómsav) mind fertőtlenítő, de csekély jelentőségü szerek. A felmangánsavas kálium is jól felhasználható kis méretü dezinficiálásra; hátránya az, hogy aránylag drága és hogy barna foltokat hagy. Az arómás szervi vegyületek közt végül egész sorozata a jeles fertőtlenítő szereknek áll rendelkezésünkre, igy a pirogallol, a mentol, eukaliptol stb. s még inkább a kátrányból nyerhető vegyületeknek: a kreozot, a krezol; a krezilsavas meszet legujabban ajánlotta F.-re Fodor tanár, előnye az olcsósága és az, hogy (Hueppe vizsgálatai szerint) a karbolnál is erőteljesebb hatásu. Az utóbbi azon szer, melynek, mint fertőtlenítő szernek felismeréséből a sebkezelő orvosi tudománynak egy uj fényes korszaka vette eredetét, Lister és Buchheim kutatásai óta. A benzoésav és a szalicilsav használata korlátolt s (különösen az utóbbi) inkább csak élelmiszerek, befőttek stb. eltartására szorítkozik; nem felejtendő azonban, hogy az emberi szervezetre való hatása nem épen közömbös, ennélfogva különösen italoknak (sör, tej, bor) ilyen módon való eltartása elítélendő. - Helyiségek dezinficiálására leginkább a gázalaku fertőtlenítők (kéndioxid, klór, bróm, ózon) használatosak, minthogy ezek finom eloszlásuak és könnyü terjedékenységüknél fogva erre legalkalmasabbak. Alkalmazásuk körülményes voltán kivül legfőbb hátrányuk, hogy egytől-egyig nagy mérgek, melyeknek használata csak értelmes kézre bizható.

Forrás: Pallas Nagylexikon