Fescenninus-versek
az itáliai népköltés legrégibb termékei az ős saturnusi
versformában, de prózában is, amelyeknek nevét közönségesen Fescennia v.
Fescennium (ma lita Castellana) etruriai város nevéből származtatják, mások
pedig a fascinum v. fascinatio (igézés, mintha igézet elleni versek lettek
volna. V. ö. Klotz (Lat. Litt. I, 192.) szóból eredeztetik, de Rossbach (Die
röm. Ehe), valamint Ribbek (Róm. Költ. fordította Csiky I, 8. l.) szerint a
Fascinum (a nemző erő mint istenség, l. Fallosz) szótól származott. Váltogató
dalok vagy párbeszédek voltak (az énekkarok közt elosztva), amelyekkel a falusi
(később a városi is) nép mulatott bor mellett élcelődve s egymást bosszantva,
különösen az aratás és egyéb ünnepei alkalmával, később lakodalmakkor is,
amidőn az ily csipős, sőt trágár elmésségeket még a műköltés is eltanulta.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|