Fescenninus-versek

az itáliai népköltés legrégibb termékei az ős saturnusi versformában, de prózában is, amelyeknek nevét közönségesen Fescennia v. Fescennium (ma lita Castellana) etruriai város nevéből származtatják, mások pedig a fascinum v. fascinatio (igézés, mintha igézet elleni versek lettek volna. V. ö. Klotz (Lat. Litt. I, 192.) szóból eredeztetik, de Rossbach (Die röm. Ehe), valamint Ribbek (Róm. Költ. fordította Csiky I, 8. l.) szerint a Fascinum (a nemző erő mint istenség, l. Fallosz) szótól származott. Váltogató dalok vagy párbeszédek voltak (az énekkarok közt elosztva), amelyekkel a falusi (később a városi is) nép mulatott bor mellett élcelődve s egymást bosszantva, különösen az aratás és egyéb ünnepei alkalmával, később lakodalmakkor is, amidőn az ily csipős, sőt trágár elmésségeket még a műköltés is eltanulta.

Forrás: Pallas Nagylexikon