Fessler

Ignác Aurél, történetiró, szül. Zurányban Mosonmegyében 1756 máj. 18., megh. Pétervárott 1839 dec. 15. Pozsonyban és Győrött járt iskolába, azután a kapucinus szerzetbe lépett. József császár uralkodása kezdetén e rend bécsi klastromában élt. Ifju lelkére nagy hatást tett egy 52 éven át földalatti barlangban tartott szerzetes halála, ugy hogy a császárnak följelentette az esetet, minek következtében József a klastromi fogságot eltörölte. Az akkor fenforgó egyházpolitikai kérdések megvitatásában is résztvett, «Was ist der Kaiser?» cimü röpiratával, mely IV. Pius bécsi látogatása alkalmával jelent meg. A rendben többé nem volt maradása. 1784-ben Lembergben egyetemi tanár lett, hol Martinovics kollegája volt. Ez állást egy igen szabadelvü szinműve miatt elvesztette, sőt a monrakiát is kénytelen volt elhagyni. Egy ideig Boroszlóban, majd Berlinben élt, hol protestáns hitre tért s megnősült. Az irodalom mellett, itt különösen a szabadkőmivesek szervezetének reformjával foglalkozott. Állami hivatalt is viselt, de azt 1807., midőn Napoleon a porosz monarkiát területeinek felétől megfosztotta, ismét elvesztette, ugy hogy csak sanyaruan kereste meg kenyerét. 1809. Pétervárra hivatott, mint a keleti nyelvek és a bölcsészet tanára. Ottani tartózkodása volt tudományos működésére nézve leginkább gyümölcsöző. De nyughatatlan természete nem türte sokáig az egy helyen való maradást. 1820. már szuperintendense volt a Szaratovban és vidékén igen számos evangelikus németeknek, 1833. pedig visszakerült Pétervárra mint az egész birodalom főszuperintendense és haláláig ott is maradt. Kalandos életénél fogva művei sem tünnek ki mély buvárlat és tanulmány által. Az anyagot többnyire készen vette át Pray, Katona és Stritter műveiből. De széleskörü, filozofiai műveltsége, nagy olvasottsága s bár kissé virágos, de folyékony stilusa élvezhetővé birta tenni a nagyközönség előtt is azt a történeti kincset, melyhez addig csak a tanultabbak jutottak. Főműve: Die Geschichten der Ungarn und ihrer Landsassen, 10 vaskos kötetben jelent meg Lipcsében 1812-1825. Ujabb rövidített kiadását Klein E. rendezte sajtó alá 1867-83. közt öt kötetben. A mult századi divat szerint több filozófiai izü történeti regényt is irt Mark Aurél, Aristides és Attliáról. Irt egy rövid spanyol történetet is.Igen érdekes önéletrajzot irt: Rückblicke auf meine 70-jährige Pilgerfahrt cim alatt. Magyarul megjelentek: Korvinus Mátyás magyar király, Mihálkovics József (Pest 1843); A három magyar nagy királyok viselt dolgainak rajzolatja, F. után (Pest 1875); Pannonia, szabadon magyarázta zeykfalvi Zeyk Lajos (Kolozsvár 1841); Aristides és Themistocles, ford. Vizer János (Pest 1845); Attila, ford. egy hazáját szerető magyar (Pest 1811). V. ö. Abafi, F. I. (Századok 1878).

Forrás: Pallas Nagylexikon