Fest

1. Aladár, tanár és iró, szül. Egerben 1855 január 27. Tanulmányait u. o. és Budapesten végezte. Azután Félegyházán tanárkodott, honnan Trefort miniszter az olasz nyelv elsajátítása végett Olaszországba küldötte, visszatérte után pedig 1882. az ujjászervezett fiumei áll. gimnáziumhoz nevezte ki, ahol most is működik. Számos történeti és pedagogiai cikket irt a szak- és hirlapokba és 1892. meginditotta Kőrösi Sándorral a Magyar Tengerpart c. fiumei hetilapot, melyben a magyar állameszmét szolgálja. Önálló művei: Kolumbus Kristóf (1882); Fiume és az uszkókok (1891, németül is megj.). Olaszra fordította továbbá Brózik-Paszlavszky földrajzát és Varga Ottónak polit. földrajzát.

2. F. Imre, nemzetgazda és iró, szül. Szepes-Váralján 1817 nov. 3., megh. Budapesten 1883 márc. 11. A jogot Debrecenben és Pesten elvégezvén, 1839. ügyvédi oklevelet nyert. Azután a bányaipar terén kezdett munkálkodni s 1840. jegyzője lett a felsőmagyarországi bányapolgárság egyesületének és mint ennek küldöttje részt vett az 1843-44. pozsonyi országgyülésen az uj bányatörvény kidolgozásában. 1848. Szepesmegye és a 16 szepesi városkerület körében részt vett a politikai életben, 1849-61. egészen a bánya-, főleg a vasipar előmozdításán fáradozott, 1861. Szepesmegye első alispánja lett, de a provizorium beálltával a magánéletbe vonult. Az 1865 dec. 10. összehivott országgyülésen a szepes-gölnici választókerületet képviselte. Azonkivül tevékeny részt vett az országos iparegyesület megalapításában. Az Ausztriával való kiegyezési tárgyalások megindultával nagy szerepet játszott az osztrák-magyar vámszerződés megalapításában. Gorove István a kereskedelmi miniszteriumba államtitkárnak hivta meg s 1878. az osztrák-magyar bank egyik alkormányzójává nevezte ki. A szabadságharc alatt hirlapiró is volt; cikkei különösen az iparérdekek körébe vágnak. Irt német költeményeket is és németre is fordította Petőfi összes kisebb költeményeit, melyekből azonban csak kevés jelent meg nyomtatásban. V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.

3. F. Vilmos, mérnök és iró, szül. Jaroszlávban (Galicia) 1815 aug. 14., megh. Sopronban 1879 márc. 11. Eperjesen és Miskolcon tanult s 1834. a vaskapui Dunaszabályozásnál mint mérnöksegéd működött. Aztán a bécsi politechnikumot látogatta s 1840. Pesten letette a mérnöki szigorlatokat. A lánchid építésénél is közreműködött s 1846. a kormány kiképeztetése céljából Nagy-Britanniába küldte. 1850. az akkor kassai kerületben a középítés- és közlekedési ügyeket vezette, 1860. mint kir. építési felügyelő működött Budán. 1867. a közmunka- és közlekedésügyi miniszteriumban osztálytanácsos lett s a középítési ügyek szervezésének tanulmányozása végett Németországba és Svájcba küldetett ki. 1871. nyugalomba vonult. Kassa város diszpolgára és a m. tud. akadémiának 1845 óta rendes tagja volt. Több cikket irt (a lánchidakról, vashidakról, zárgátakról stb.) s a következő önálló művei vannak: Az első- és másodrendü görbék (Buda 1844); A közlekedési művek és vonalak (Budapest 1873); Temesi Reitter Ferenc emléke (u. o. 1876); A hajózási csatornák választóponttal (jutalmazott pályamunka 1844). V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.

Forrás: Pallas Nagylexikon