Festett fabutor

Az egyiptomiak, asszirok, feniciaiak nemcsak fa-, de fém- és kőtárgyaikat is szinezték. A krimi Kr. e. IV. sz.-ból való sirleletek tanuságaként a görögök finom dombormüves fabutoraikat szinezték is. A római birodalomban a szin ragyogott minden elképzelhető épületen és műtárgyon.

A középkor szinérzékét és szinszeretetét nem tagadta meg butorain sem. Szobrai és templomi butorai épp oly szinesek voltak, mint a lakások kényelmetlen fabutorai. A renaissance-korban kezd a F. kiszorulni a palotákból a néphez, mert a relief-faragványos, ritka és ugyis szép szinü fabutorokon a szin kezdett fölösleges lenni. A szegényebb osztály a reliefet azonban ezután is festett ornamentummal pótolta butorain és házi eszközein. Németországban és Svájcban a faépítkezéssel karöltve nagyon elterjedt a F. Festett ládák, padok, ágyak még ma is divatosak Svájcban. A mai magyarországi F.-ok eredetét Németországban kell keresnünk, bár tagadhatatlan, hopgy az egész keleten, honnan a magyarok bevándoroltak, ma is vannak F.-ok. A krimi tatároknál, a Kaspi-tenger melléki turkománoknál ép ugy megvannak a festett cifra ládák, mint a persáknál vagy nálunk. Butoraink alakja azonban német renaissance, s igy közel a föltevés, hogy hazai szászaink révén került a német butorfestés, az esetleg létezett régi honinak föléje. Mai F.-aink nem alak, de diszítésre nézve mégis sokban elütnek egymástól, ha vidékenkint vesszük szemügyre. Renaissance az erdélyi szászok butora, melyen a rózsák, tulipánok fesztonokon lógnak és a szegélyző disz is cikornyás rokokóformákat mutat. A festett disz reliefet utánoz, mert az egyik oldalán fehér fényvonal és a másikon fekete árnyékvonal köríti az alakokat. A székely butorok disze nem oly renaissance és inkább természetes virágok utánzata. Liliom, rózsa, szegfü, gyöngyvirág, néha tulipán: a szokásos virágalak. A fényes árnyékvonal alig tünik fel, sőt többnyire hiányzik is. A csángó butorok a kettő között foglalnak helyet, nagyon keleti módon stilizált virágalakjaikkal. A virágok közt néha egy-egy madár is énekelget, de egyéb állat teljesen ismeretlen. A Mezőkövesd vidéki matyó-k butorzata annyiban elüt ugyan az erdélyiektől, mint a velük azonos felvidéki F.-októl, amennyiben naturális virágai minden szerves csoportosítás nélkül szétszórvák. Az egésznek olyan zürzavaros persaszőnyeg hatása van. Ez a karaktere a matyó himzéseknek is, hol a tömören rakott virághalmaz nem mutat semmi rendet vagy szimetriát. A matyók török-tatár eredete diszeiken is látszik. Az alföldi magyarság F.-ai rózsás, tulipános, százszorszépes diszt mutatnak, ma már nagyon naturalisztikus kivitelben, ha még az ugynevezett «jó izlés» egyszinüre nem mázolta be őket, régen pedig hires volt a komáromi és győri láda.

Forrás: Pallas Nagylexikon