Festőanyagok

azok a testek, melyek a fehér fény sugarainak csak egy részét bocsátják át v. verik vissza, a többieket ellenben elnyelik. Valamely festőanyag szine függ a megvilágító fényforrás természetétől; a legtöbb festék más szinben tünik elő, ha gyertyafénynél, mintha napfénynél nézzük. Ismerünk sok olyan testet, mely ráeső fényben más szinü, mint keresztüleső fényben. Számos F.-nak az oldata fluoreszkál; ez a fluorescencia azokon a textilanyagokon (különösen a selymen) is mutatkozik, melyeket ilyen F.kal megfestettünk. A F.-kat a fonálkelme-festészetben és szinnyomdászatban, bőrnek, tollaknak, fának, festésére, papiros festésére és szinnyomására, tapéták nyomtatására alkalmazzák; a F. a képirásra és a másolásra szolgálnak; ugyszintén lakkoknak és firnászoknak, szappanoknak, olajoknak, stearinnek, viasznak megfestésére; továbbá a könyvnyomdászatban, tenték készítésére, üveg és porcellán festésére használják őket. Természetes, hogy a F.-hoz ezeknek alkalmazási módja szerint igen különböző igényeket kötnek. A kelmefestésre általában véve csakis oldható festőanyagok használhatók (l. Festés); a papiros festésére s kárpít nyomtatására oldható és nem oldható festékek egyaránt jók.

A képiró- és mázoló-festékek rendszerint vizben oldhatlanok; erre a célra a levegőn és a fényen állandó ásványi festékeket (l.o.), továbbá organikus lakkfestékeket, azaz organikus festőanyagoknak bizonyos fémoxidokkal való, vizben oldhatlan vegyületeit alkalmazzák. Ezeket a festékeket igen finomra őrlik és iszapolják. A képiró- és mázoló festékeket gyakran sulypáttal, krétával, v. gipsszel keverik; olajjal, vizzel v. enyves vizzel összedörzsölve mint olaj-, vizi- v. enyves-festékeket hozzák a kereskedelembe (l. Festéklakk). A lakkokat és a firnászokat csak a spirituszban v. olajban oldható F.-kal festhetjük; ugyanigy áll a dolog azoknál a festékeknél is, melyekkel stearint, paraffint és viaszt festenek. A szappanokat csak olyan F.-kal lehet megfesteni, melyek alkáliak irányában állandók; legjobbak azok, melyek a szappan anyagában feloldódnak. Egészen más csoprtba tartoznak azok a F., melyekkel az üveget és a porcellánt festik (l. Üveg és Porcellán). Valamely festőanyag technikai alkalmazásán az állandósága gyakran irányadó. A legtöbb ásványfesték állandó a fényen meg a levegőn is; az organikus F. között kevesebb állandó festőanyag van; ilyenek p. az indigokék és az alizarinvörös. Ilyen állandó F.tól azt kivánják még, hogy a mosást vizzel és szappannal kibirják, hogy sem hig savak, sem hig lugok a szinre behatást ne gyakoroljanak, és hogy (gyapjuáruknál) a kallózásnak ellentálljanak. Lényeges még az is, hogy a F. egészségügyi szempontból kifogás alá ne essék: a F. között t. i. igen sok mérges anyag akad. Igy p. az ásványiak legnagyobb része mérges. Megjegyzendő különben, hogy a laikus közönség az u.n. anilinfestékek (helyesen: kátrányfestőanayagok) mérges voltát többnyire tulbecsüli, és nagyobbnak látja a veszélyt, mint a milyen. A festőanyagokat beoszthatják a) ásványfestékekre, b) organikus festőanyagokra. Ebbe az utóbbi osztályba tartoznak a) természetes organikus festőanyagok és b) a kátrányfestőanyagok. (Bővebben l. az emlitett cimszavak alatt.)

F. értékmeghatározása, többnyire próbafestés utján történik. A probafestésnél lemért pamutot, gyapjut, selymet azokkal az eljárásokkal, melyek a textilanyagok nagyban való megfestésénél is használtatnak, megfestik s a nyert szint összehasonlítják oly hasonló minőségü megfestett áruval, melyet tiszta, vagy ismeretes értékü festőanyaggal ugyanazon eljárással megfestettek. Megfigyelik a szinek árnyalatát és intenzitását. Gyakran a F.-ok értékét a kolorimeterek (Laurent) segítségével állapítják meg; egyes esetekben kémiai módszereket alkalmaznak (l. Indigo). - A F.-nak festett textilanyagon való kimutatása sok nehézséget okoz; ritkák azok a reakciók, melyekkel a F. nehány próba után biztosan felismerhető. A nehézség fokozódik, ha ugyanazon a roston több F.-ot alkalmaznak egymás mellett, egy és ugyanaz a F. is különböző magaviseletet tanusíthat aszerint, hogy milyen roston és hogyan festettek vele. Gyakran felvilágosítást nyujt a pác felismerése. Anorganikus pácok a rostanyag elégetése után keresendők; a hamut a szokásos analitikai módszerekkel vizsgálják meg. Organikus pácok bajosan ismerhetők fel. A F. felkeresésére táblázatokat dolgoztak ki. (Ilyeneket V. ö. Hummel-Knecht könyvében: Färberei und Bleicherei der Gespinnstfasern és Färber-Zeitung, Dr. A. Lehne u. Rustelholz, Tabellen. Ha ezen táblázatok és a végzett reakciók alapján a F.-t feltaláltuk, akkor, hogy biztonsággal szerezzünk friss rostanyagot (gyapjut, pamutot, selymet stb.), kifestünk avval a festőanyaggal, melynek jelenlétét fetételezzük.

Forrás: Pallas Nagylexikon