Fésükagylók

(állat, Pectinidae), a lemezkopoltyusok (Asiphoniata) rendjének Monomyaria alrendjébe tartozó kagylócsalád, kerekded vagy tojásforma, meglehetős szabályos, nem leveles, ritkábban egyenlőtlen, szabad, odanőtt v. bisszusszal rögzített kagylóval, ennek felületén a zárótól sugarasan kiinduló tarajokkal. A köpeny szabad szegélye tapogatókkal rakott s egyes fajoknál smaragdszinü, számos szemmel ékített. Valamennyi faja tengeri, melyek közül a legközönségesebbek a tulajdonképeni fésükagyló (Pecten) genusz fajai, melyek közül ez időszerint mintegy 180 élő és 450 kihaltat ismerünk, az élők mind tengerben otthonosak, a kihaltak első példányai a kőszénkorszakban lépnek fel. Rendesen erősebben ivelt kagylófelükön feküsznek, fiatal korukban bisszusz-fonadékkal idegen tárgyakra rögzítik magukat, kagylófeleik emelésével és elzárásával gyorsan tova is usznak. Husuk ehető, sőt egyik-másiké igen izletes s az osztrigánál is becsesebb. Egyik-másik nagyobb fajnak kagylóit különböző disztárgyakul használják. Legismertebb faja a Jakab fésüje (Pecten Jacobaeus L.), lapos balkagylóval, 14-16 tarajjal, melyek az íves jobbkagylón élesek, bal kagylója rendesen vörhenyes barna, a jobb ellenben halvány vörössel futtatott fehérszinü, magassága 8-19 cm. A Földközi- és Adriai-tengerben tenyészik, husát eszik, Velencében és Triesztben capa santa-nak nevezik. Gyakoribb s az Európa körüli tengerekben tenyésző fajai még a következők is: Pecten varius L., P. opercularis L., P. islandicus Chemn., P. vodorus Lam., P. maximus L., melynek kagylóit kanalakká készítik, sőt tányérokul is használják. Ugyane családba tartoznak még a következő génuszok is: Lima Brug., Spondylus L., Pedum Brug. és Plicatula Lm. A Lima- és Spandylus-fajok a Földközi-tengerben is tenyésznek s az utóbbiak kagylóit a rajtuk levő tüskékről könnyen felismerhetjük.

Forrás: Pallas Nagylexikon