Fésülés

Vagy gyaratolás és a fésülő gépek (l. a képmellékletet). Tökéletes fonalat csak egyenlő hosszu, teljesen felbontott, teljesen párhuzamosított és egyenletesen szétosztott szálrendszerből készíthetnek. A szálcsomók felbontását kártolással, az egyenletes eloszlást és párhuzamosítást nyujtógépekkel, az egyenlő hosszuságu szálak kiválogatását pedig fésüléssel végzik. Fésülésnél a szálas anyagból képezett nyalábot, amelyet szakállnak neveznek, egyik végénél fogva tartják, másik végét pedig tűhegyekkel ellátott szerszámmal - fésüvel - fésülik, minek folytán mindazon szálakat, amelyek fogva nem tartattak, a fésübe akadva kihuzzák. Ezt követlőleg megfogják a már kifésült szakállrészt és kifésülik a másik végét. E mellett arra figyelnek, hogy a két oldalról való F. folytán a szakáll közepe fésületlen ne maradjon. A most jelzett eljárást különböző anyagoknál különböző módon hajtják végre.

Legegyszerübb az eljárás a lennél és kendernél, mert a rostszálak hosszuak és a tilolás folytán meglehetős lazán és párhuzamosan fekszenek. Ezen szálak fésülését gerebenezésnek nevezik. Módja a következő: A maroknyi rostszálcsomót egyik végénél fogva recézett vaslécek közé, mint satuba, erősen befogják. A fésük lécekre és ezek a munka folytonossága kedveért szijra vannak erősítve, hogy végnélküli láncot alkossanak. Az satuba fogott anyag pedig lejtősen elhelyezett sinekre jő és azokon fokozatosan letolatik. Ezen lejtőn való csuszás folytán a fésük először a szakáll végét érik és csak fokozatosan a belsőbb részeit. Az egyszeri átmenet után a szabad szakállrész teljesen ki lesz fésülve. Ezután a kifésült részt teszik satuba, de ugy, hogy abból csekély rész kilógjon és ujból gerebenezik. A fésük most nemcsak a szakáll kifésületlen részeit fésülik fokozatosan, de behatolnak a már kifésült részig s igy a középső résznek teljes kifésülését végzik.

Pamutnál és gyapjunál összetettebb a fésülés. Ezen anyagok kurtábbak, semhogy a satuba vagy csapdába kézzel foghatók volnának és ezért befogásuk gépiesen eszközlendő. Befogásra léces fogakat és csapdákat, hengerpárokat vagy fésüket használnak. A kifésülés módja és a fésük alakja is változó. Alkalmaznak ugyanis gyürühenger és lécalaku fésüket. A F.-t még azon körülmény is nehezíti, hogy a pamut és gyapju a szálak lazítása és tisztítása céljából kártoltatik és nyujtatik, ugy hogy ennek folytán a szálas anyagok összefüggő szalagot és nem különálló szakállcsoportokat alkotnak. A szalagok teljes kifésülésére a szalagokat előbb szakállakra kell tépni és ez vagy a F. előtt, vagy az egyik szakállrész kifésülése után végezhető. Ezekből kitünik, hogy a fésülőgépek a fogók és a fésük alakja és a szakáll elválasztás időszaka szerint különfélék lehetnek.

Ennél az egész szalagot a ¹ léces fogóval tartják és a szabad szakállvéget a³ hengerre helyezett fésükkel fésülik. Az egyik szakállvég kifésülése után a kifésült szakállt a hengerrész és egy kisebb henger megfogja, kihuzza, ill. a szalagtól elválasztja, de egyidejüleg egyenes fésü mélyed a szakáll kifésült részébe, minek folytán a szakáll elválasztásával egyidejüleg kifésülik a szakáll középső részét és másik végét.

Forrás: Pallas Nagylexikon