Fésüsgát

a mozgógátaknak egyik faja, melynél a viz földuzzasztása az által történik, hogy négyszögletü faléceket, melyek alul egy kiálló küszöbhöz, felül pedig valamely alkalmas módon megerősített gerendához támaszkodnak, a folyó medrén keresztben lehetőleg szorosan egymás mellé állítanak. Minthogy a rudak felső végei a könnyebb kezelhetőség szempontjából meg vannak faragva, de különben alsó részüket sem lehet a leggondosabb beállítás mellett sem oly szorosan egymás mellé helyezni, hogy közöttük a viz át ne folyjon: e gát azt a benyomást teszi a szemlélőre, mintha egy óriási fésü volna a folyón keresztbe fektetve. Eme hasonlóságból eredt elnevezése, szokták különben tüsgátnak is hivni, a rudakat pedig tüknek. A F.-ak hosszu ideig nem képeztek önálló gátrendszert, hanem csupán a szilárd bukógátak surrantóit, áteresztő nyilásait. Szerkezetük nagyon egyszerü volt.

A nyilás mindkét végén egy faoszlop volt a gátba beépítve. Az egyik csak kevéssel állt ki belőle és csapágy gyanánt szolgált egy vastag, 40-50 cm. középszélességü gerendának (c), mely ugy volt elhelyezve, hogy vékonyabb és hosszabb vége a nyiláson átnyult, vastagabb vége pedig ellensulyozásul szolgált.

A fésük alul egy 12-15 cm. magas küszöbhöz, fölül pedig a gerendához támaszkodtak, mely karfával van ellátva; minthogy egyuttal hid gyanánt is szolgált, melyről az őr a fésüket beállította. Ezek 2-3 m. hosszuak s 4-6 cm. vastagok voltak. Hogy a földuzzasztott viz nyomása a gerendát el ne fordíthassa, arra szolgált a nyilás másik végén fölállított oszlop . A gerenda ugy volt ellensulyozva vastagabb végére rakott nehezékekkel, melyek mozgó talicskára helyezve a forgási tengelyhez közelebbre v. távolabbra voltak huzhatók, hogy a zsilipőr könnyen fölbillenthette: amikor aztán a viz nyomása a folyó irányában lefelé fordította helyzet a .

Nehogy azonban a gerendát véletlenségből vagy rosszakaratból más is kinyithassa, vastagabb vége alá éket illesztettek és ezt zárral odaerősítették. Hogy a kinyitás alkalmával a viz által elvitt fésüket könnyen ki lehessen fogdosni, kötéllel a parthoz voltak erősítve. Ezen F.-nak hátránya, hogy valamennyi tű nyomása a csupán két végén megtámasztott gerendára vitetvén át, a nyilást nem igen lehetett 8-10 m.-nél szélesebbre venni; éppen ezen okból a duzzasztás magassága is igen korlátolt; mert a nyomás ezzel együtt növekszik. Végre egy bukógátba csak egy ilyen nyilást lehetett készíteni és csak ama part mellé, hol a zsilipőr lakik; minthogy a gerenda kezelése sok helyet igényel és ha mind a két part mellé vagy közbe is akarnánk ilyen surrantót készíteni, akkor egy hidra van szükség, melyen a zsilipőr a kinyitás után az egyik partról a másikra juthasson. Hogy a nyilás ki legyen bővíthető, megkisérlették a gerendát sodronykötéllel helyettesíteni, melyet csörlővel feszítettek ki s bakokkal támogattak alá; eme kisérlet azonban a kezelési nehézségek miatt nem tudott tért hódítani.

Forrás: Pallas Nagylexikon