Fészkesek

Fészkes növények, fészkes viráguak, (növ, Compositae, Synantherae, Syngenesia, Cassiniaceae), a kétsziküek forrtszirmuak, de általában a növényországnak legnagyobb családja, többnyári füvek, kevesebb az egynyári vagy a félcserje, még kevesebb köztük a cserje vagy fa. Levelük állása váltakozó vagy átellenes, némelyiké örves. Melléklevél nincs. Virágzatjuk mindenkor fészek (l.o.). A F. közös sajátsága: a magrejtő alsó v. külső, a párta 5 sziromból forrad össze, az öt him a párta metszeteivel váltakozik, a him szála a párta csövéhez nő, a szabad része egymástól külön marad, de az öt himfej egymással cső módjára összeforrad (Synantherae, csőhimesek, forrthimesek), a himport egyszerre szórja ki (Syngenesia, együttporzók, együttnemzők). A bibeszál a termő tetejéről, a virág aljáról, a himek csövén nyulik ki, a tövön gyürüalaku diszkusz fogja körül, a teteje két bibekarra válik. A bibeszál felső részén ecsetszőrü kis daganat látszik (Anthrostylae Borb., tagolt bibeszálasak) v.nincs ilyen (Anarthrostylae Borb., nem tagolt bibeszálak) s tudományosan a F.-et eszerint szokás két nagy csoportra választani. A bibe ágait gyakran surló szőrök fedik s kefe módjára működnek, hogy a virágpor a bibére juthasson. A magrejtő egyrekeszü s a fenéken egyetlen egy visszafordult petéje van. A F. kelyhének (calyx proprius) a bóbitát (l.o.) tartják, de igazi kelyhük, mint más kétszikünek, nincs. Nagyon sok fészkesnek a kehely helyén a gyümölcsfejlődéssel egy időben a bóbita vagyis szőrüstök készül el. Némelykor a bóbita csak kis koronaforma szél vagy száraz pikkelyecske vagy fognyulvány, melyen hátranéző, bojtorján módjára ragadó fogacskák vannak. A bóbita leggyakrabban mégis hosszabbra nyult, sugaron egyesülő szőr- v. serteképlet, ezenfelül a bóbita szálai egyszerüek, szőrösek v. egészen tollszerkezetüek .

E szőr- v. tollkoszoru segítségével szórja szét a szél a F. gyümölcsét, sőt a vizbe esett gyümölcs se merül le, hanem a partra vetődvén, még csirázhatik is. A horgokkal, tüskékkel vagy más ragadó részekkel tapadó gyümölcs v. gyümölcsös rész (bojtorján fészke) holmival vagy az állatok szőrében könnyen széthurcolódhatik, azért a F. már mindenfelé eljutottak. A gyümölcs különben egymagu szemgyümölcs (achenium, kaszat), magalaku, vagyis a legnagyobb részét a mag alkotja, a gyümölcsnek megfelelő rész csak a magra rászáradt vékony hártya. A mag csirája egyenes, a sziklevele lapos, a gyököcskéje lefelé fordul, magfehérje nincs. Virágjuk részint hiánytalan, részint a himek vagy a termő elsatnyulása következtében hiányos, sőt bizonyos számu virág, t. i. a fészek szélén levő, gyakran másforma és más szinü, meddőn (flos sterilis sive neuter) is maradhat, azaz se himjük, se termőjük nincs (buzavirág, napraforgó).

A F. a mai virágzó növényeknek 1/10-ét alkotják. A fajoknak ez a nagy száma és a széleskörü földrajzi elterjedése, valamint az individuumok töméntelensége a mai viszonyoknak megfelelő célszerü szervezkedésükből, különösen a gyümölcséből magyarázható. Természetes felosztásuk majd a virágok alakján (Csövesek a. m. tubuliflorae, Nyelvesek a. m. liguliflorae, Sugarasak a. m. radiatae, a külföldiek között Ajakosak a. m. labiatiflorae is vannak, l. Mutisia), majd a bibeszál tagoltságán alapul. Amattól van kivétel, mert sok, különben sugaras bélyegü F. sugártalan (Tanacetum, bérclapu), vagy némely fajnak (Bidens, Matricaria discoidea) van sugártalan fészke. A sugarasak csoportját Corymbiferaeazaz sátorozóknak is nevezik. A nyelves F. vegetativ része gyakran tejel. A kerti F. gyakran teljesednek, tudniillik belső csöves virágjok helyett nyelvalakuak fejlődnek (százszorszép, georgina), de magtalanok maradnak.

Forrás: Pallas Nagylexikon