Fialowski

Lajos, botanikus és nyelvész, szül. keleti Galicia Borscsov nevü városkájában 1846 dec. 5. A gimnáziumot, atyjának Magyarországba való áthelyezése folytán, Veszprémben, Kőszegen és Szombathelyen járta. A bécsi tudomány-egyetemen 1865-től 1870-ig természettudományi és nyelvészeti előadásokat hallgatott. Tanári képesítését és bölcselet-doktori cimét a budapesti egyetemen szerezte meg. Két évet magánintézetben nevelősködvén, 1872. a soproni városi főreáliskolában, 1884. pedig a budapesti V. ker. gimnáziumban lett tanár. Irodalmi tevékenységét a természetrajz, kivált a botanika műnyelvének tisztázására fordítja. Sopron-, Vas-, Veszprém- és Győr-megyében gyüjtött növénynevek, régibb nyomtatott, valamint kéziratos szó-jegyzékek révén a neologia szóalkotásainak, amelyektől a tudományok népszerüsödése lehetetlen, 1876. a «Magyar Nyelvőr» hasábjain hadat izent A természetrajz műnyelve, A népbotanika poézise, Csabaire cikksorozatával. Munkálkodása arra a meggyőződésre vezette, hogy a nemzeti tudományokat nemcsak a nép gondolkodásával, de a multéval is kapcsolatba kell hozni. Igy fogott a m. tud. akadémia támogatásával a magyar füvészet őseinek, Melius Péter, Beythe István, Beythe András munkáinak tanulmányozásába, illetve az ott megállapítható növények földerítésébe. Szerkesztette 1885. a Kertészeti Lapokat, most Borbás munkatársa e lexikon botanikai részében. 1889. jelent meg tőle Kémián fölépülő mineralógia és geológia veleje. Pedagógiai szaklapokba is igen sok cikket irt.

Forrás: Pallas Nagylexikon