Fiesole

1. (Fra Giovanni da) Beato Angelico (világi nevén Guido di Pietro), olasz festő, a XV. századi firenzei iskolának különálló mestere. Született Vicchiában, Mugello kerületben 1387., meghalt Rómában 1455., 1407-ben Fiesolében a szt. Domokos-rendbe lépett. 1409-ben politikai okoknál fogva az ottani szerzeteseknek el kellett hagyniok rendházukat és F. is velük ment, előbb Folignóba, majd Cortonába. Legelső képei, Madonna a szentek között, néhány kisebb ábrázolással, a cortonai szt. Domokos-kolostorban, az Angyali üdvözletet ábrázoló oltárkép u. o. a S. Gesu templomban vannak. Ugyanekkor keletkezhetett egy nagyobb festett oltár, középen a trónoló Madonnával, melynek egyes részei a perugiai képtárban és a vatikáni gyüjteményben vannak. 1418. visszatért a fiesolei rendházba és közel 20 évet töltött itt visszavonult, csöndes munkában. Sokat festett firenzei templomok és kolostorok számára. Több kisebb képen kivül a firenzei Uffizi gyüjteményben van egy 1433. festett 3 szárnyu oltár, középen a Madonna, oldalán gyönyörü zenélő és imádkozó angyalok; ugyanott van a Mária koronázását ábrázoló kép, melyhez hasonló a párisi Louvreban látható. Valamennyinél nagyszerübb a firenzei akadémiában levő Levétel a keresztről. 1436. a domokosrendiek megkapták a firenzei st. Marco kolostort és Fiesole is oda költözött. Majdnem tiz évig dolgozott a rendház belsejének freskóképekkel való diszítésén. 1445 körül IV. Jenő pápa Rómába hivta, annak halála után V. Miklós pápa megbizásából a vatikán egyik kupoláját freskóképekkel diszítette, melyek szent Lőrinc és István életéből vett jeleneteket ábrázolnak. Ezek a festmények mutatják, hogy bár soha sem tért el eredeti irányától, mégis figyelemmel kisérte és fölhasználta korának nagy festészeti vivmányait. Rómában a domokosrendi St. Maria sopra Minerva templomban helyezték örök nyugalomra. V. ö. Förster, Leben und Werke des Fra Giov. da F. (Regensburg 1859); Ley, F. (London 1886).

2. F. Mino da (tkp. Mino di Giovanni di Mino), olasz építész-szobrász, szül. Poppiban 1431-ben, megh. Firenzében 1484., eleinte kőfaragó volt, utóbb Desiderio da Settignano tanítványa és leghivebb követője, kora legkedveltebb művészeinek egyike lett. Ugy mint mestere, a természet hü utánzását tüzte ki céljául. Ebben a tekintetben különösen korábbi kis mellszobrai tünnek ki: Piero és Giuliano de Medicié és Rinaldo della Luna grófé (1461) a firenzei nemzeti muzeumban. Korábbi művei közé tartozik Lionardo Salutati püspök siremléke a fiesolei székesegyházban, a legsikerültebb monumentális munkája, melyen különösen szép a püspök mellszobra; szép a Strozzi Miklós mellszobra is (1454 körül) a berlini muzeumban. Rómában is sokat dolgozott. Giovanni Dalmatával együtt elkészítette II. Pál pápa siremlékét a Grotte Vaticane-ban a szt. Péter-templom alatt; különösen szép Forteguerra bibornok siremléke a Sta-Cecilia templomban, Pietro Riarioé a St. Apostoli templomban, Ceco Tornabuonié a Sta-Maria sopra nerva templomban stb.

3. F. Silvio Cosimo da, olasz szobrász, szül. Firenzében 1502., megh. u. o. 1547., Ferroci tanítványa, segédkezett a genuai Doria palota diszítésénél, a firenzei Medici sirok, Strozzi Antóniának a firenzei Sta-Maria Novellában levő siremlékének stb. elkészítésénél.

Forrás: Pallas Nagylexikon