Figurális ábrázolások

az őskorban. A faragó- és vésőművészet legelső nyomait a paleolit kor magdeleni korszakában találjuk. E korból ismeretesek különféle csonttárgyak Franciaország területéről, melyeken állati alakok faragott rajzai láthatók, még pedig meglepő jellemzetességgel előállítva. Az állatok közül határozottan felismerhetők a bölény, őstulok, vadkecske, szarvas, zerge, medve, borju, ló igen nagy mennyiségben, továbbá, bár ritkábban a hattyu, nyul, farkas, róka, vidra, hiuz, mammut, lud, különféle halak (angolna, csuka, pisztráng) és más mindenféle hüllő; de különösen nagy számban fordul elő a rénszarvas. Az ember ábrázolásai szintén előfordulnak, de csak igen ritkán s ezek sokkal kevésbbé sikerültek. Növényi ábrázolatok teljesen hiányzanak, aminek oka valószinüleg abban keresendő, hogy a növény az akkori glaciális éghajlat alatt igen ritka lehetett. A magdeleni korszak e magasra fejlett művészete azonban nem élte tul e korszakot s elvész ugy látszik azon emberfajjal együtt, mely megteremtette, a franciaországi jégárak elolvadása után s tán éppen az olvadás okozta özönvizben. Csak nagyon sokkal később akadunk aztán ismét F.-ra a csiszolt kőkor végén s a bronzkor elején különösen a dolmenekben (l. o.), de ezek az ábrázolások nagyon is közepes munkák, igen kétes állatalakok, kigyók s egy jellegzetes ábrázolás, mely két emlőbimbót mutat a női mellnek megfelelően elhelyezve. Ez utóbbi emblematikus ábrázolás különösen a francia dolmenek jellemző diszítése, bár egy sziciliai megalitikus emléken is ismeretes ehhez hasonló ábrázolás.

Forrás: Pallas Nagylexikon