Figyelem
a középponti idegrendszernek az az állapota, melynél fogva a
reánk minden pillanatban beható végtelen sok érzéki benyomás közül kevés vagy
egyetlen egy sem jut öntudatunkra. Akaratunktól függ e változások foka, tőlünk
függ azokat a szellemi működés terén érvényesíteni; képesek vagyunk valamire
élénkebben vagy kevésbbé élénken figyelni, tetszésünk szerint figyelmünket
valamely látott tárgyra, hallott hangra vagy érzett más benyomásra fordítani.
Azonban a F. ez önkényét korlátozza az, hogy rendesen csak akkor vagyunk
képesek figyelmünket egyik tárgyról elfordítani, ha azt valamely más tárgyra
irányítjuk, valamint nem vagyunk képesek figyelmünket valamely erős benyomástól
elvonni, ha még ugy akarjuk is. Képesek vagyunk azonban két benyomást nemcsak
egymásután észrevenni, hanem az azok által támasztott különböző érzéseket egybe
is olvasztani. Igy például, ha egyik szemünkbe sárga, a másikba kék fény esik,
egyedül figyelmünktől függ, hogy a két szin közül melyiket vesszük inkább
észre, de lehetséges mindkét szem izgalmát is egybeolvasztani ugy, hogy a
kétféle fény vegyes szinérzése támad bennünk. A folyamatot, melytől a F.-et
okozó változások az agykéregben függnek, egyelőre még nem ismerjük. Érzés-e a
F., mint Ribot véli, v. ami valószinübb, az akarat lénye, mint Espinas állítja?
nincs eldöntve. Bizonyos, hogy akárhányszor igen eleven eszü és érdeklődésü
emberek még nem képesek valamire figyelmöket állandóan irányítani. V. ö. Ribot,
Psychologie de l"attention (Páris 1888). L. még Eszmetársítás és Apperceptio.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|