Fikció

(lat), képzelt esetnek föltevése, annak tudatában, hogy képzelt, hogy tényleg nem történt meg, nem való, abból a célból, hogy bizonyos következtetéseket vonhassunk belőle. Ebben az esetben a F. megengedett segédeszköze a gondolkodásnak. Tágabban abban az értelemben is használjuk e szót, hogy valamely képzelt esetnek föltevését jelenti, anélkül hogy tudnók, hogy az eset képzelt, amely esetben természetesen tévedésbe bonyolódunk. - F. a jogban. A jogoknak a tények képezik az alapját, ex facto oritor jus. A tények v. valóságosak v. képzeltek, az az olyanok, melyek jogilag valóságosnak vétetnek fel, noha tényleg nem azok. A képzelt tényeket F.-nak nevezik. Ilyen F. p., hogy a méhmagzat, ha előnyéről van szó, már születettnek tekintendő, nascitum pro jam nato habetur, si de ejus comodis agitur; az ingó dolgokat bizonyos esetekben a törvény ingatlanoknak tekinti, az osztr. polg. tkv. nevezetesen akkor, ha a törvény szerint v. a tulajdonos határozatánál fogva valamely ingatlan tartozékát teszik. A jogi személy annyira fontos fogalma F.-on alapszik. A F.-tól különböznek a vélelmek (praesumtiones) vagyis valamely bizonytalan ténynek bizonyos gyanánt vétele; ilyen p. az apaság vélelme.

Forrás: Pallas Nagylexikon