Fikh
(arab), a mohammedán vallástörvény (seri"a) tudománya,
kánonjog, mely ugy rituális szokásokra vmint a tulajdonképeni törvény minden
ágára kiterjed. A F. két részre oszlik, ugyanis: 1. uszul al-F. (a F. gyökerei)
azaz a törvénytudomány módszertana; miképen kell az irott jogforrásokat,
ugymint a spekulativ módszert, a pozitiv törvények dedukciójára használni. 2.
Furual-F. (a F. ágazatai) azaz az egyes adott esetekre vonatkozó pozitiv
törvények. A F. a négy nagy orthodox irány követőinél mind a rituális mind a
jogi részben némi eltéréseket mutat fel, melyek azonban az izlám közös és
általános elveit nem érintik. E szerint az ortodox mohammedánok tartoznak vagy
1. az Abu Hanifától (meghalt 767.) alapított hanefita, vagy 2. az Al-Sáfi"i
(megh. 819.) után nevezett sáfi"ita, vagy 3. a Málik ibn Anasz (megh. 795.)
tanain induló málikita, vagy végre 4. az Ahmed ibn Hanbal-tól (megh. 855.)
alapított hanbalita irányhoz. A hanefiták ritusa a török birodalomban, Indiában
és Középázsiában, a sáfi"itáké Egyiptomban és Hollandia indiai gyarmataiban, a
málikitáké Északafrikában van elterjedve; a hanbaliták, kik az izlám
legszigorubb és legfanatikusabb hajtását képviselik, csekély számmal vannak. E
kánonikus irányok (mazáhib) mindegyike nagy kodex-irodalommal bir.
Legtekintélyesebb alapkönyveik Indiában a Hidája (angolul Hamiltontól 4 köt.,
London 1791), Törökországban a Multeká, melynek rendszeréből Muradgea d"Ohsson
Tableau de l"Empire ottoman c. munkájában kivonatot közölt, Északafrikában
Szidi Khalil munkája (franciául Perrontól, Précis de jurisprudence musulmane
suivant le rite malékite, Páris 1848-55), a holland ind gyarmatokban Al-Navavi,
Minháds al-tálibin (francia fordítással Van den Berg-től 3 köt., Batavia
1882-1884); a Franciország indiai gyarmataiban érvényes mohammedán jogot Sicé
(Traité des lois mahométans dans les Indes françaises, Páris 1841) és Langlard
(Leçons de droit musulman, Pondichéry 1887), a siitákét Querry (Droit musulman,
recueil de lois concernant les Musulmans shytes (2 köt. Páris 1871-72) adták
elő. A mohammedán kánonjogot európai tudósok önálló munkákban is több izben
összefoglalták. Leghozzáférhetőbbek: Pharaon et Dulau, Droit musulman (Páris
1840); Tornauw, Das Moslemische Recht (Leipzig 1855); Van den Berg, De
Beginselen van het mohammedaansche Recht (Hága-Batavia, 3. kiad. 1883).
Teljesen elhibázott és megbizhatatlan Savvas Pacha műve: Étude sur la théorie
du droit musulman (Páris 1892). A jogi iskolák módszeréről v. ö. Goldziher, Die
Zahiriten, ihr Lehrsystem und ihre Geschichte (Lipcse 1884). U. a., A
mohammedán jogtudomány eredetéről (Budapest, Akad. 1884).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|