(ejtsd: filandseri), 1. Gaetano, olasz jogtudós, Arianello
Cézár herceg fia, szül. Nápolyban 1752 aug. 8., megh. 1788 jul. 21. Eleinte
katonáskodott, később jogot tanult és védelmezte azokat a reformokat, melyeket
Tanuci miniszter akkoriban életbe léptetett. 1787. nápolyi pénzügyi tanácsos
lett és e minőségében nyilt ellensége volt Actonnak, aki állítólag meg is
mérgeztette. Nagy feltünést keltett La scienza della legislazione (7 köt.,
Nápoly 1780-85 és más izben) cimü kitünő, de nem befejezett munkája, melyet
majdnem minden idegen nyelvre lefordítottak. F. az elrettentési elméletnek
képviselője. A büntető törvénynek célja szerint a büntettest a büntett
ismétlésétől visszatartani, s másokat a rossz példa követésétől elrettenteni.
Amig a célt enyhébb büntetés által el lehet érni, sulyosabb büntetés nem
alkalmazandó. V. ö. Tommasi, Elogio storico del cavaliere G. F. (Nápoly 1788);
Bianchetti, Elogio di G. F. (Velence 1819).
2. F. Károly, Satriano és Taormina hercege, szül. Cavaban
1784 május 15., megh. Porticiben 1867 okt. 14. Miután Franciaországban, a
st.-cyri katonai intézetben tanult, 1803. hadnagyi ranggal a francia hadseregbe
lépett s Austerlitznél két erődítmény megostromlásával kitünt. 1806. Bonaparte
József, nápolyi király kapitánnyá nevezte ki a törzskarhoz, s mint ilyen Gaëta
megszállása alatt Dumas tábornok segédtisztje lett, majd mint szárnysegéd Józsefet
Spanyolországba követte. Párbaj miatt azonban ki kellett lépnie a spanyol
seregből, erre visszatért a nápolyi hadsereg soraiba, melyben 1811. ezredes,
1813. tábornok és Murat hadsegéde lett, ki őt azonfelül Bécsben és Párisban
mint diplomáciai ágenst is használta. 1815. az osztrákok ellen harcolt, a
Panaron át vezető hid ostrománál combján sulyos sebet kapott. I. Ferdinánd és a
Bourbonok restaurálása után altábornoki ranggal a gyalogság főfelügyelőjévé
neveztetett ki, anélkül, hogy a kormány bizalmát élvezte volna. Az 1820-iki
forradalom kitörésekor mint közvetítő sikeres tevékenységet fejtett ki. A
hadsereg ujjászervezése alkalmával 1822-ben szolgálaton kivüli állapotba
helyezték s előbbi állását csak 1831. foglalhatta el ismét. 1848. a Sicilia szigetén
kitört felkelés elnyomására kirendelt csapatokat vezérelte, mely alkalommal
Messina heves bombáztatása, Catania és Palermo bevétele által katonai hirét
ujra megszilárdította. Érdemeiért a király Taormina hercegi cimmel jutalmazta
meg s Szicilia kormányzójává nevezte ki, mely állásáról azonban - miután az
udvari ultra-reakcionárius párttal nem tudott rokonszenvezni - csakhamar
leköszönt. II. Ferenc 1859. miniszterelnökké és hadügyminiszterré nevezte ki,
azonban egy év mulva ez állásáról is lemondott. Az olasz államok egyesülése
után többnyire Toscanában élt. V. ö. Reumont: Carlo F. Fürst von Satriano, a
Historisches Taschenbuch 1871. évfolyamában. Családja F. Gaetano-ban, ki
Nápolyban muzeumot alapított, 1892 nov. 29-én kihalt.
Forrás: Pallas Nagylexikon