Filharmonia

(gör.) a. m. harmonia-kedvelő. A F.-i Társaság cimet legelőször Olaszországban kezdték használni oly egyesüléssel szemben, mely a magasabb zene művelését tüzte ki célul. Onnan minden más országba átszármazott s manapság már alig van művelt nagy város, melyben hasonló társulatok ne léteznének. A F.-i társulatok mindenütt legsikeresebb terjesztői a zeneművészetnek. Állandó F.-i társulatok mellett vannak olyanok is, melyek bizonyos városban alakulnak ugyan, de ahoz nem kötik magukat, hanem körutakat tesznek. Ilyen minta F.-i társulat volt az, melyet több évvel ezelőtt Bülow János szervezett Meiningenben s Meiningeni filharmoniai társulat cimen jóformán egész Európát beutazta, mindenütt mintaszerüen mutatván be a régibb és ujabb zeneirodalom kimagasló termékeit. A magyar fővárosban, Budapesten Erkel Ferenc volt az első, ki az 50-es évek elején a nemzeti szinház zenekari tagjaiból jeles műkedvelőkkel szövetkezve, ily jeles társulatot alapított, melynek sok éven át ő volt vezénylő karnagya és éltető szelleme, s mely azóta mindinkább fejlődve, erősbödve és szervezve, manapság is fennáll s Budapest legfőbb zenészeti büszkeségét képezi. Jelenleg az országnak már több nevesebb városában találhatók ily F.- i társulatok, nevezetesen: Temesvárt, Kolozsvárt, Pozsonyban, Sopronban, Kassán, Pécsett s több más városban.

Forrás: Pallas Nagylexikon