Filippi-szigetek

(Islas Filipinas v. Archipielago Filipino), a spanyolok birtokában levő nagy szigetcsoport Ázsia DK-i részében a Kinai-, a Csendes-, Celebeszi- és Szulu-tenger, az é. sz.. 4-21° 30" és a k. h. (Páristól) 114° 30"-124° 15" között. A számtalan szigetszikla- és zátonytól eltekintve 1000-nél több azon kisebb-nagyobb szigetek száma, amelyek a F.-et alkotják.

Földrajz

Területük: 296282 km²., az összes lakosság száma: 6985124, akik között körülbelül 1 millió nem ismeri el a spanyol fenhatóságot. A F. a természettől 5 csoportra vannak osztva; ezek 1. a Luçon-csoport (Batanes-, Babuyanes-szigetek, Luçon és a kis parti szigetek, Polillo, Catanduanes, Mindoro, Marinduque, Burias, Ticao, Masbate, összesen 124226 km²). 2. A Visayas-szigetek (Tablas és parti szigetei, Romblon, Sibuyan, Samar és parti szigetei, Panay, Guimaras, Negros, Cebu és parti szigetei, Bilaran, Leyte, Camotes-szigetek, Panaon, Bohol, Siquijor, összesen 56126 km²). 3. Palauan-csoport (Busuanga, Calamianes, Cuyos-szigetek, Palauan, Dumaran, Balabac, összesen 14123 km²). 4. Mindanao-csoport (Dinagat, Siargao és a szomszédos szigetek, Mindanao, Camiguin, Basilan, összesen 99251 km²). 5. A Szulu-csoport (Pancutarang és a szomszédos szigetek Szulu, Tagul, Taui-taui, összesen 2556 km².).

Partok és felület.

A F., bár minden oldalról mély (3-6000 m.) tengerek környékezik, Borneoval É-on Palauan és Balabak, ÉK-en a Szulu-szigetek, Celebesszel pedig Sanghir és Talauat utján van összeköttetésben. A partok általában meredekek és korallpadokkal környékezettek, amelyek sok helyen veszedelmes zátonyokat alkotnak. Különösen K-en kevés a kikötő. A főbb öblök a Lingayeni, a Manillai, Tayabasi, Sorsogoni, a Lamoni Luçon szigetén, a Butuani, Illigani, Sibugueyi, Illanai, Davaoi Mindanao-szigeten. A legfontosabb csatornák a San Bernardino Luçon és a Visayas-szigetek közt, Surigao ez utóbbiak és Mindanao közt, Basilan a Mindoroi- és Celebesz-tenger közt, végül a Mindoroi-tengert a Kinaival összekötő Balabaci. A jelentékenyebb hegyfokok: Bojedaor, Engano, San Oldefonso és Boliano Luçonon, a Tinaca Mindanaon. A hajózás a szigetek közt igen nehéz és veszedelmes a gyors és heves tengeráramok miatt, amelyeket a nagyon jelentékeny külömbségeket felmutató tengeráradás és apadás okoz és amelyek néhol óránként 15 km.-nyi sebességgel haladnak tova. A szigetek, amennyire ismerjük, főképen eruptiv és pedig leginkább a devon-korszakból eredő eruptiv kőzetekből állanak, amelyet későbbi korszakokból valók és több helyen alluvium takarnak. A szénformációknak szintén nagy a jelentőségük, különösen Albaynél (Luçonon), Cebu és Negros szigeteken. Vasércet csaknem mindenütt találni, legjobbakat Luçon szigetén; a rézércek legbővebben Lepanto kerületben találhatók, aranyércek is csaknem minden szigeten vannak (V. ö. Centeno: Memoria geol. minera a Revista de Filippinasban 1879). A szigeteket mindenütt hegyek takarják; kisebb lapályokat csak a folyók torkolatánál találni. A legjelentékenyebb hegyláncok: a Caraballo del Sur Luçon É-i részében, ebből a Sierra Madre és a Cordillera del Norte ÉK- illetőleg É-nak ágaznak ki; egy harmadik lánc pedig a Bernardino-szoros felé huzódik; ez utóbbin van a Banajao (2370 m.) hegycsúcs. Mindanaon a hegység a K-i part mentét követi; ebben a legmagasabb csúcs az Urdaneta (1900 m.). Ugyanezen sziget közepén szintén van egy hegylánc, amely a Szarangani-félszigetet képezi, ennek közepén van az Apo vulkán (3143 m.), a F. legmagasabb hegycsúcsa. Az egész szigetcsoport legmagasabb csúcsai egyébként vulkánok, amelyek régebb időkben sokkal nagyobb tevékenységet mutattak, mint jelenleg, de még most is nagy számmal vannak a müködő vulkánok, amelyek a Kuriloktól Uj-Zelandig terjedő vulkánláncnak tagjai; köztük a legjeletékenyebbek: Babuyan az ugyanily nevü kis szigeten, Taal a Manillai-öböl közelében, Mayon és Bulusan Luçon DK-i végében, Malaspina és Bacon Negros szigeten, Camiguin Mindanao É-i partja közelében, Malutun és a hatalmas Apo a Davaoi-öböl közelében. A leghiresebb vulkáni kitürések 1766., 1814., 1851., 1853., 1855., 1857., 1871., 1872. és 1881. voltak. Miként a vulkáni kitörések, a földrengések is gyakoriak. A hegyláncok iránya lehetővé tette, hogy Luçon és Mindanao szigeteken néhány nagyobb folyó fejlődjék. A legnagyobb, a Cagayan, az előbbin van, mintegy 350 km. hosszu és Camiguin szigettel szemben torkollik; egyéb jelentékenyebb folyók még az Agno, a Pampangan, a Laguna de Bay nevü nagy tóból kifolyó Pasig, a Bombon-tóból fakadó Pansipit Luçon szigeten, a rio Grande de Mindanao, amely a Mangindanao, Liganasan és Buluan nevü tavak vizeit veszi föl Mindanao szigetén.

Éghajlat, termékek és lakosok.

A F. éghajlata, miként a szomszédos vidékeken, a musszonoktól függ. Mivel minden szigeten egy hegylánc vonul végig, mindegyiken egy és ugyanazon időben kétféle évszak van; midőn a DNy-i musszon fuj, a szigetek Ny-i és D-i részein van az esős, az ÉK-i részein pedig a száraz évszak, midőn pedig az ÉK-i fuj az ellenkező eset áll be. A meleg nem türhetetlen; a leghidegebb hónapban, decemberben az átlagos meleg 25,7°, a legmelegebb hónapban, májusban pedig 30°. Az esőmennyiség váltakozik; átlag 1689 mm. A viharok közől, amelyek a F.-en és környékükön gyakran nagy pusztításokat visznek véghez, a legveszedelmesebbek a vagious v. bagious néven ismeretes forgó szelek, amelyek leginkább csak az éjnapegyen idejében szoktak megjelenni. Az éghajlat aránylag még az európai emberre nézve sem nagyon egészségtelen; leggyakoribb betegségek a váltó láz és diszenteria. A szigetek flórája csaknem teljesen olyan, mint Malakka félsziget és a Szunda-szigeteké, az ausztráliai fajok (Xanthostemon, Osbornia, Leucopogon stb.) száma nagyon csekély. 1882. végén a botanikusok 1163 fajt és 4583 speciest számláltak össze. A leghasznosabb növényei a különböző pálmák: a kókuszdió, az Aréka-pálma, amiből a betelt csinálják, stb. a bors, a muszkátdió, a Spomaea batatas, a Dioscorea alata, a Kampes-fa, a bauána, a különböző dél-európai gyümölcsfák, az indigó, a festékanyagot szolgáltató fák, amelyeknek számát 32-re teszik, a rendkivül hasznos Musa textilis (manila kender), és más szövő anyagot szolgáltató növények. A főtáplálékot a rizs szolgáltatja, amely a megművelt területek legnagyobb részét foglalja el, fontos kulturnövények még a cukornád, a dohány, amelynek művelését 1882 óta az összes szigeteken szabaddá tették, a kávé, amit csak ujabban honosítottak meg; a pamut és igen csekély mennyiségben az európai gabona. A földművelés emelésére a kormány ujabban különös gondot fordít. Az értékes fákból álló erdők még a szigetek legnagyobb részében igazi őserdők. A faunát a nagyobb emlősök hiánya jellemzi. A nagyobb ragadozók teljesen hiányzanak; az egyedüli veszedelmes állatok a krokodilus és a kigyók. A majmok, madarak, rovarok és molluszkák száma igen nagy. A bivalyok Luçon és Mindanao erdeiben vadon élnek; ugyanott található a jávai Cervus muntjachoz hasonlító kis őz; Mindoro szigetén pedig a Tamarao depressocornis. A Szulu-tengerben nemes gyöngyre is halásznak. A házi állatok közől a legszámosabbak a bivalyok és a szarvasmarha; amaz a teherhordó. A ló kis fajta; de elég gyors ügetésü. A juhok satnyák. A sertés, macska, kutya és tyuk nagy számmal van, különösen a kisebb kunyhók körül. Bármily gazdag e szigetcsoport növényekben, szegény, mai tudásunk szerint, ásványokban; szenet, aranyat, vasat, rezet és ként csekély mennyiségben bányásznak. Az évi aranybányászat (Luçon É-i részében, Leyte szigetén és Mindanaon) és mosás termelésének értéke alig mulja felül a 10000 pesot. Ólom, kéneső, achát és magnezia létét is konstatálták, de nem bányásszák. Vas- és kéntartalmu ásványvizeket több helyen találtak, főképen Laguna tartományban. A benszülött lakosok: negritok, indoneziak és malájok, ez utóbbiak egy része katolikus (indios), másik része mohammedánus (moros). A negritok a legbelsőbb részeken, az indoneziak a közepén és a malájok a partokon laknak. A negritok és indoneziak kiveszőben vannak. Legtöbb az indios, akik ismét több törzsre oszlanak; legszámosabbak a tagalok, zambalék, pampangok, ilokanok, vikolok és visayak.

Ipar, kereskedelem, kormány.

Egyedül a szivargyártás, az abaka nevü kelmeszövés és a szalmakalap-készítés azon iparágak, amelyek az exportnak is dolgoznak; ezeken kivül azonban a bőrgyártás, a fa- és elefántcsontfaragás, a kókuszdió-olajkészítés is számos munkást foglalkoztat, akik azonban csaknem mind kinaiak v. korcsok. A kereskedelmet azelőtt nagy mértékben elzsibbasztotta azon körülmény, hogy a F. csak az anyaország hajóival üzhettek kereskedést és hogy csak Manilla kikötője állott nyitva, jelenleg azonban minden nemzet hajójának nyitva állanak Manillán kivül Albay, Sual (Luçonon), Zamboanga (Mindanaon), Leyte, Iloilo és Cebu (a Visayas szigeteken). Manillát rendes hajójáratok kötik össze Szingapurral és Hongkonggal. A forgalom a vámok leszállítása, monopoliumok megszüntetése következtében az utóbbi évtizedekben jelentékenyen növekedett. 1892. a kivitel értéke 33479000, a bevitelé pedig 27000000 peso. A főbb kiviteli cikkek voltak ugyanazon évben: manilakender (14624000), cukor (12983000), dohány (2034000), kopra (908000 peso), kávé, indigó és szalmafonatok; a bevitelé pamutfonalak és kelmék, vas és szén, buza. liszt, selyem- és gyapjukelmék, vászon, szesz és likőrök, bor, butorok és a papir. A kivitelnél Anglia, az Egyesült-Államok és Spanyolország; a bevitelnél Anglia, Németország, az osztrák-magyar monarkia, Kina és Franciaország vannak legjobban érdekelve. A hajóforgalmat a következő számok mutatják: megérkezett 335 hajó 367227 t. tartalommal, eltávozott 303 hajó 369204 t. tartalommal. A helyi forgalom csaknem kizárólag vizi utakon történik a szekérutak csaknem teljes hiánya miatt. Manillából Daguvánba 192 km. hosszu vasuti vonalat építenek. A F. élén egy kinevezett főkormányzó áll, aki a szárazföldi és tengeri haderő vezére és Luçon kormányzója; Manillában van a székhelye; a másik két, neki alárendelt kormányzó Cebuban illetőleg Zambtangában lakik. Az egész gyarmat 3 kormányzóságra oszlik; ezek: 1. Luçon és a körülötte fekvő szigetek, 2. a Visayas-szigetek és 3. Mindanao és a Szulu-csoport. Az első 25 tartományra és 11 comandanciara, a második 11 tartományra és a harmadik 7 tartományra és comandanciara van fölosztva. A tartományok és comandanciak ismét pueblokra oszlanak. A főkormányzó mellé két tanácsadó testület van rendelve: a Junta de autoridades és a Consejo de Administracion, amelyek a gyarmat főtisztviselőiből állanak. Az 1893-94. budget szerint a bevételek: 12899546 pesora, a kiadások pedig 13350794 pesora vannak előirányozva. A haderő 573 tisztből és 9300 gyalog és tüzér katonából, 24 hajóból áll 2818 matrózzal és 452 tengerészkatonával.

Történelem.

Magalhaes 1521 márc. 17. fedezte föl Mindanao sziget DK-i hegyfokát a Szt. Ágoston hegyfokot; ápr. 8. pedig a rio Agusan torkolatánál partra szállott; de csakhamar utána Cebu közelében a kis Mactan sziget benszülöttei megölték. 1542. a Villalobos vezérelte spanyol expedicio a szigeteket ujra fölkereste és Asturia hercegéről, a későbbi II. Fülöpről nevezte el. 1564. Miguel de Legazpi Cebu szigetén megalapította a Santo Nombre de Dios, 1571. pedig Manilla városát. A hivatalos birtokba vétele e szigeteknek 1569. történt meg. A benszülöttek eleinte minden nagyobb ellenállás nélkül vetették magukat alá a spanyol uralomnak. 1573. a kinai kalóz-vezér Lima-Hong sokáig ostromolta Manillát és csak nagy áldozatok árán volt elüzhető. 1624. és 1639. komoly lázadások elfojtása vált szükségessé. A spanyoloknak küzdelmeit az angolokkal és hollandokkal a F. is megérezték és az előbbiek 1762. Manillát meg is szállották; a spanyol uralom fenmaradása csak Simon de Anday Salazar kormányzó energiájának volt köszönhető. Legnagyobb ellensége a spanyol uralomnak az ujabb időkben a mohammedanizmus volt. Szulu felől ennek támadásait mindig csak nagy erőfeszítéssel tudta visszaverni, mig végre 1876. e szigeteket is hatalma alá nem hajtotta. Azóta is fordulnak elő kisebb fölkelések, azokat a spanyolok mindig elfojtották.

Forrás: Pallas Nagylexikon