filmzene

A némafilm idején kezdetben zongora, majd zenekarok, világvárosokban - különösen Amerikában - orgona szolgáltatta a kísérőzenét. Műsoraikat eleinte közkedvelt zeneszámokból állították össze, majd később a cselekményhez igazodó, programszerű aláfestő zenét alkottak külön erre a célra. A hangosfilm korszakában vált a filmzene a filmművészet szerves részévé, nyert dramaturgiai funkciót. Felvételmódjai a play back, vagyis a filmzene előzetes felvétele, melyhez a kép utólagosan járul (pl. az operafilmekben); a szinkronizálás pedig az előbbi fordítottja. Ez utóbbiban a filmzene másodlagos, kísérő jellegű, amely a vízuális élményt van hivatva segíteni. A filmzene számos alkotása válik később a filmtől független, önálló zenei művé (pl. Szergej Szergejevics Prokofjew Alekszandr Nyevszkij, Szabó Ferenc: Ludas Matyi stb).

Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Kapcsolódás

• némafilm
• zongora
• zenekar
• orgona
• cselekmény
• hangosfilm
• filmművészet
• mű