Filó

1. Lajos, ref. lelkész, szül. Losoncon 1828 okt. 31. Tanulását szülőföldjén kezdte, ahol az akkori liceumban a bölcsészeti és jogi szakot is végezte. Innen ment a kecskeméti kollégiumba, hol a teologiát elvégezvén, szeniori hivatalt is viselt, azután pedig Polgár Mihály szuperintendens káplánja lett. Majd Gyönkön, később Kecskeméten gimnáziumi, 1855. pedig ugyanitt teologiai tanár lett. Innen 1857. Kopácsra ment lelkésznek, ahonnan a következő évben a pesti teologiai akadémia tanárául hivatott meg. Itt két évig működött s ez idő alatt mint a dunamelléki egyházkerület aljegyzője a patens elleni mozgalomban jelentékeny részt vett, különösen mint az Irányadó cimü tájékoztató irat szerzője. 1860. és 1861. tanulmányi utat tett a nyugateurópai államokban s különösen Genfben és Edinburgban hosszabb időt töltött. Genfben nyerte a nagykőrösi lelkészségre való meghivást. Ez állását aztán 1861 okt. 13. foglalta el s ma is ott működik, sok ideig élénk részt véve az egyházi és iskolai közügyekben, valamint 1868. a br. Eötvös József minisztertől egybehivott népnevelésügyi ánketben is; sőt a nevezett miniszterrel 1867. a népnevelési egyletek tárgyában érdekes hirlapi cikkváltása is volt. A dunamelléki egyházkerületnek tanácsbirája, több izben konventi tagja, 1882-1884. főjegyzője volt. Mint hittudós, a szupranaturalisztikus irány hive. Számos kisebb-nagyobb dolgozata jelent meg az egyházi lapokban és folyóiratokban. Önálló művei: A feltámadás és a spiritualismus... (Kecskemét 1862); A keresztyén hit védelme a Krisztus feltámadása kérdésében (U. o. 1863); Egyházi beszédek (I. füzet, u. o. 1872); Keresztyén hittan a ref. elemi iskolák IV. osztálya számára (U. o. 1881); Az illetéktelen keresztelések kérdése (Philiater álnévvel, Budapest 1890). Irt még Dunamelléki álnév és X. jegy alatt is.

2. F. Lajos (Csáktornyai), költő, szül. Szentesen 1858 szept. 5. Középiskolai tanulmányait Uj-Verbászon és Nagykőrösön végezte, s miután Heidelbergában Bluntschlit, Fischer Kunót és Bunsent hallgatta, Pesten fejezte be jogi tanulmányait. 1881-től Aradon az Arad és Vidéke mellett segédszerkesztő, majd Nagykőrösön közjegyzőhelyettes, 1888. pedig Szentesen mint gyakorló ügyvéd működik. Költői és hirlapirói munkásságát korán, már mint joghallgató elkezdette, a legtöbb fővárosi és számos vidéki lapban jelentek meg tőle költemények, beszélyek és egyéb cikkek, s munkáiból felolvastak többet a Petőfi-, Kisfaludy-társaságban és a Kölcsey-egyletben. Megjelentek önállóan: Költemények (Bpest 1879); A gyámoltalan (Vigj. Arad, 1885); Szeressünk és megbocsássunk (Beszélyek és rajzok. U. o. 1883); Derült percek (Vig rajzok. Esztergom. 1886); Soha többé! (Regény. Arad. 1881). Álneve Csáktornyai Lajos.

Forrás: Pallas Nagylexikon