Fimózis
(gör.), a. m. bezárás, romlás; az orvosok nyelvén:
fitymaszükülés vagy fitymaszorulat. Ha a fityma egész terjedelmében annyira
megduzzad, hogy nem huzható többé hátra; heves hugycsőlob mellett szokott
föllépni. Parafimozis, az előbbi ellentéte, ha a fityma annyira megduzzad
lobosan, hogy nem lehet többé előrehuzni (spanyolgallér). Kiknél már a
gyermekkorban szerzett van jelen, a szükülés növekedhetik. F.-nál a
fitymazsákból geny ürül ki és pedig több, mint azt a tiszta hugycsőkankónál
észleljük; a fityma bőre duzzadt, ugy hogy a mony eleje csaknem körtealaku. Ha
a fityma éppen nem huzható hátra s nem lehet elég tisztán tartani, a folyamat
fejlődhetik és a nyomás, melyet a megnagyobbodott makk gyakorol a vizenyős
fitymára, lokalis aszfixiához vezethet; a fityma háti felületén kék vagy
tintafekete, élesen határolt folt keletkezik, mely kellő beavatkozás hiányában
rohamosan növekedik. Majd határolódik az elhalt rész és másodlagos genyedés
utján kilöketik a fitymából és helyén lyuk, hézag támad, melyen a makk
előrebukik. E deformitás mindörökre megmarad. Gyógykezelés operació, e mellett
lobellenes borogatások.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|