Fináczy
Ernő, filologiai és tanügyi iró, szül. Budán 1860 május 10.
Középiskoláit Pécsett és Budapesten végezte, a filologiát a budapesti egyetemen
hallgatta. 1880-81-ig a gyakorló főgimnáziumban, 1881-84-ig a pancsovai, 1885.
a budapesti VII. kerületi áll. főgimnáziumnak volt rendes tanára. 1885.
szolgálattételre a miniszteriumba osztották be, hol jelenleg is működik, 1893.
igazgatóvá nevezték ki. 1888-89. államsegéllyel D.-Német- és Franciaországban a
közoktatásügyet tanulmányozta. 1891 óta az orsz. közoktatási tanács
középiskolai előadója. Különböző filologiai értekezéseket irt a szaklapokba s a
következő önállóan megjelent művei vannak: Julianus császár (Budapest 1880); A
görög irodalom története (Jebb R. C. után angolból ford., u. o. 1880, 1892 és
1894); A görög nő az ó-korban (u. o. 1881); Livius élete és történetirói
munkássága (Capes W. után angolból ford., u. o. 1886); A francia középiskolák
multja és jelene (u. o. 1890); Lykurgos beszéde Leokrates ellen (görögül és
magyarul, ford., bevezetéssel és jegyzetekkel, u. o. 1893). V. ö. Szinnyei,
Magyar Irók.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|