Finale

(ol.), a zenében a nagyobbszabásu, több önálló tételből álló művek utolsó tétele. Operáknál, mielőtt valamely felvonás után a függöny legördülne, rendesen nagy énekegyüttes lép fel s ez a F. Instrumentális műveknél összesíteni kell bennök az előbbi tételek hangulati kiegyenlítését, a főgondolatok tömörítését s a ritmikai képletek egyöntetü csoportosítását. Művészetileg nagyon nehéz feladat s azért találkozhatni oly kevés F.-val az összes zeneirodalomban, melyek e részben a követelményeknek teljesen megfelelnének. S ebben volt oly nagy és utolérhetlen Beethoven, az ő Szimfoniái- és Szonátáiban. Legelőször 1750-ben Logroscini használta egyik Opera buffá-jában. Utána Piccini szélesítette ki Cecchiná-jában, teljes többszólamu énektételekre támaszkodva.

Forrás: Pallas Nagylexikon