Finale
(ol.), a zenében a nagyobbszabásu, több önálló tételből álló
művek utolsó tétele. Operáknál, mielőtt valamely felvonás után a függöny
legördülne, rendesen nagy énekegyüttes lép fel s ez a F. Instrumentális
műveknél összesíteni kell bennök az előbbi tételek hangulati kiegyenlítését, a
főgondolatok tömörítését s a ritmikai képletek egyöntetü csoportosítását.
Művészetileg nagyon nehéz feladat s azért találkozhatni oly kevés F.-val az
összes zeneirodalomban, melyek e részben a követelményeknek teljesen megfelelnének.
S ebben volt oly nagy és utolérhetlen Beethoven, az ő Szimfoniái- és
Szonátáiban. Legelőször 1750-ben Logroscini használta egyik Opera buffá-jában.
Utána Piccini szélesítette ki Cecchiná-jában, teljes többszólamu énektételekre
támaszkodva.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|