Finali

Gáspár, olasz államférfi, szül. Cesenában 1829 máj. 29-én. 1846-50-ig jogot tanult Rómában és Bolognában, de amellett irodalommal és politikával is foglalkozott. Résztvett a többi között egy, a pápai kormány ellen irányult összeesküvésben, ami miatt halálra itélték. Piemontba menekült, ahol a pénzügyminiszteriumnál talált alkalmazást. A Romagnának bekebelezése után képviselővé, 1872. pedig szenátorrá választották. 1867-1868-ig az adók és a kincstári uradalmak igazgatója, 1868-69-ig (Cambray-Digny alatt) a pénzügyminiszterium főtitkára, 1869-73-ig a számvevőszék tagja, 1873-76-ig földmivelési miniszter a Minghetti-kabinetben s 1889-91-ig (Crispi visszalépéséig) a közmunkák minisztere volt, noha előbb a jobbpárthoz tartozott. Számos nemzetgazdasági művein kivül megirta Farini, Sella, Minghetti és Ricasoli életrajzát is, melyek a Nuova Antologiában (1878) jelentek meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon