Finn-ugor társaság

1883. alakult Helsingforsban, s alapításával északi rokonaink élénken érzett szükséget kivántak kielégíteni. Hogy az ujabb és szigorubb nyelvészeti módszer követelményeinek megfeleljünk, annak nehézségeit legjobban a mi ural-altáji összehasonlító nyelvészetünk érezte, mert érezte, milyen hézagos és részben megbizhatatlan anyag az, amelyre építenie kell. Egynémely rokon nyelvre nézve csak igen szegényes följegyzésekkel rendelkeztünk, s ami volt is, annak egy fontos része, t. i. Regulynak vogul és osztják gyüjteménye, fordítás hiányában negyven éven át megfejtetlenül hevert. Ezen szükség érzete birta rá honfitársainkat, Halász Ignácot és Munkácsi Bernátot, hogy Akadémiánk támogatásával a helyszinén tanulmányozzák a svédországi lappok, az oroszországi votjákok és csuvasok s a szibériai vogulok nyelvét. De ugyanazon szükség érzete adott létet a Finn-ugor társaságnak. A lelkes és nagyműveltségü finn közönség alapította ezt meg, hogy központot teremtsen az ugor népek nyelvészetére és etnografiájára irányuló kutatásoknak. Mert az ugor néprajzi tanulmányokra is kiterjeszti működését e társaság. Folyóiratának I. kötetében az ugor népeknek legszebb térképét találjuk. A IV. kötet Heikel Alex nagybecsü, háromszáznál több képpel illusztrált munkáját foglalja magában a cseremiszek, mordvinok, esztek és finnek építkezéséről. Az V. kötetben Mainoff tanulmányát olvashatjuk a mordvin mitologia maradványairól. Találunk egyéb folklorisztikus tanulmányokat, s ezekben különösen Krohn Károly tünik ki. A F. folyóirata 1886. indult meg a 1893-ig tizenegy kötete jelent meg. Tartalma csak kisebb részben van finn nyelven irva, nagyobbrészt német és francia, hogy Nyugat-Európában is megértsék az érdeklődők. A kötetek végén évi jelentéseket találunk az ugor nyelvészet haladásáról. E jelentések számot adnak azokról a nyelvészeti tanulmányokról is, melyeket finn tudósok tettek a társaság költségén. Igy p. Jaakkola a lappok, Porkka a cseremiszek, Paasonen a mordvinok, Wichmann pedig a votjákok közt utazott. Ezen utak eredményei is részben a folyóiratban jelennek meg, igy Paasonen mordvin gyüjtése a IX. k.-ben, Wichmann votják nyelvmutatványai a XI.-ben, de Genetznek régebben gyüjtött cseremisz szövegei is a VII. kötetben, továbbá az apróbb mordvin, votják és zürjén gyüjtések, melyeket Mainoff, Aminoff (I. köt.), Krohn Gyula és mások (X. köt.) szereztek. Szintén e folyóiratban jelentek meg részben Setälä Emil, a kiváló nyelvtudós, munkái (l. o.). Igy az ugor nyelvek igeidő- és módképzése (II.), lapp följegyzések a XVII. századból (VIII.) stb. Külön füzetekben s kötetekben adta ki a társaság Ahlquist hátrahagyott vogul szójegyzékét (a folyóirat VIII. köt. még Ahlquist maga tette közzé az osztják s vogul műveltségi szókat tárgyazó tanulmányát, mely mintegy folytatása az ő régi hires könyvének, a nyugati finn nyelvek műveltségi szavairól szóló munkának), továbbá Wiklund lapp szótárát, végre a hires orkhoni föliratokat s a rájuk vonatkozó értekezéseket.

Forrás: Pallas Nagylexikon