Firenze-ferrarai zsinat

(1439-1445). Nevezetes arról az egyesülésről, mely a római és a görög egyház között létrejött. A közeledésnek első lépését a görög császár, VI. Paleologos János tette meg, a törököktől való szorongattatás nyomása alatt, hogy ilyeténkép a nyugati országok segítségét biztosítsa magának; de IV. Jenő pápa is szivesen fogadta az egyesülés eszméjét, mert a baseli zsinat követelményeivel szemben a maga állását akarta megszilárdítani s a zsinatot, mely ismételten ellentétbe került vele, 1438 április 9. Ferrarába tette át. A görög császár és a konstantinápolyi patriárka jelenlétében, kiknek mintegy 700 személyből álló kiséretük volt, e gyülést 1438 ápr. 9. ünnepiesen unio-zsinatnak nyilvánítva nyitották meg, de csak midőn a pápa Firenzébe tette át, jött létre a megegyezés a két egyház között, még pedig olyképpen, hogy a Filioque (l. Szentháromság) kérdésében és a tisztítótüz tanára vonatkozólag a görögök engedtek, az urvacsoránál a kovászos v. kovásztalan kenyér használatát egyenlőkép megengedhetőnek fogadták el s a pápa elsőségét is, de csak tiszteletbeli rangképen, elismerték. Az unióra 1439 jul. 6. a firenzei főtemplomban ünnepiesen megesküdtek. De Keleten a többi patriarkánál ez az unió egyértelmü ellenállásra talált. A F. közben még az örményekkel, jakobitákkal és más, kisebb keleti egyházközségekkel való ujbóli egyesülést is létrehozta s 1443. Rómába helyeztetvén át, ott tartotta utolsó gyülését 1445. aug. 7.

Forrás: Pallas Nagylexikon