Firenze-ferrarai zsinat
(1439-1445). Nevezetes arról az egyesülésről, mely a római
és a görög egyház között létrejött. A közeledésnek első lépését a görög
császár, VI. Paleologos János tette meg, a törököktől való szorongattatás
nyomása alatt, hogy ilyeténkép a nyugati országok segítségét biztosítsa
magának; de IV. Jenő pápa is szivesen fogadta az egyesülés eszméjét, mert a
baseli zsinat követelményeivel szemben a maga állását akarta megszilárdítani s
a zsinatot, mely ismételten ellentétbe került vele, 1438 április 9. Ferrarába
tette át. A görög császár és a konstantinápolyi patriárka jelenlétében, kiknek
mintegy 700 személyből álló kiséretük volt, e gyülést 1438 ápr. 9. ünnepiesen
unio-zsinatnak nyilvánítva nyitották meg, de csak midőn a pápa Firenzébe tette
át, jött létre a megegyezés a két egyház között, még pedig olyképpen, hogy a
Filioque (l. Szentháromság) kérdésében és a tisztítótüz tanára vonatkozólag a
görögök engedtek, az urvacsoránál a kovászos v. kovásztalan kenyér használatát
egyenlőkép megengedhetőnek fogadták el s a pápa elsőségét is, de csak
tiszteletbeli rangképen, elismerték. Az unióra 1439 jul. 6. a firenzei
főtemplomban ünnepiesen megesküdtek. De Keleten a többi patriarkánál ez az unió
egyértelmü ellenállásra talált. A F. közben még az örményekkel, jakobitákkal és
más, kisebb keleti egyházközségekkel való ujbóli egyesülést is létrehozta s
1443. Rómába helyeztetvén át, ott tartotta utolsó gyülését 1445. aug. 7.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|