(Florenc), 1. tartomány Olaszországban, Toscana compartimentoban, Modena, Bologna, Ravenna, Forli, Pezaro, Arezzo, Siena, Pisa és Lucca közt 5874 km² területtel, 815506 lak. É-on és Ny-on az Apenninek ágai nyulnak belé, amelyek itt a Corno alle Scaleban (1939 m.) érik el a legnagyobb magasságukat. Az Arno és mellékvizei: Sieve, Bisenzio, Ombrone, Pesa és Elsa öntözik. Középső és D-i része igen termékeny: gabona, szőllő, olaj a főtermékek; a juh- és selyemhernyótenyésztés virágzó. Járásai: F., Pistoja, Rocca San Casciano és San Miniato.

2. F. (azelőtt Fiorenza, latinul: Florentia), 1859-ig Toscana nagyhercegségnek, 1865-71-ig az olasz királyságnak, jelenleg az ugyanily nevü tartománynak fővárosa, érseki székhely, az é. szélesség 43° 46", a k. hosszuság 11° 17" alatt, átlag 55 m. magasságban, több vasuti vonal találkozásánál, a vizben szegény és csak esős időben megáradó Arno mindkét partján, annak gyönyörü völgyében, az Apenninek ágaitól körülvéve, amelyeknek innen látható legmagasabb csúcsa a Monte Morello (934 m.) É-nak fekszik. D-en a magaslatok csaknem a folyóig érnek; É-on 1-1 1/2 órányira vannak tőle, ÉNy-felé a völgy legjobban kiszélesedik. Az időjárás nagyon változó; a legkellemesebb hónapok szept.-nov., továbbá április és május. Az évi középhőmérsék: 14,6°, legmelegebb hónap julius (25°), a leghidegebb januárius (5°). A La bella (a. m. szép) vagy La gentile (a. m. kellemes) melléknevekkel illetett város nagyobb része az Arno jobb partján terül el. Itt, a Ponte Vecchiotól É-ra feküdt a régi római Florentia is. 1285-1388-ig épültek körfalai, amelyeket a legujabb időkben nagyrészt leromboltak. Meghagyták azonban a régi kapukat, amelyek közül a kiválóbbak: a Porta alla Croce, 1284-ből Ghirlandajo freskóival, a Porta S. Gallo 1330., a Porta Romana, amelyet 1328. Jacopo Orcagna épített, a Porta S. Frediano és a Porta S. Miniato. A körfalak helyén most széles körut (Viale) van, amely különböző neveken a jobb parton fekvő egészen körülfogja. Az uj városnegyedek az Arno jobb partján Ny-felé terjednek el, továbbá a Porta S.-Gallótól É-ra és K-re. Az egykor szük, 1237. után téglával, későbben kőlapokkal (lastrico) kövezett utcák nagyobbára már eltüntek; igy utóljára 1892. a Via Strozzi és a Via Vecchietti mellett fekvő régi háztömeget rombolták le, hogy helyükön széles utcákat nyissanak. A városi élet középpontja a Piazza della Signoria, ahonnan a város legszebb utcája a Via del Calzajoli a Piazza del Duomohoz visz; egyéb élénk utcák és utak az Arno mindkét partján vonuló rakodók, az u. n. Lungarnok és pedig Lungarno Corsini, Soderini, Amerigo Vespucci stb., továbbá a Via Tornabuoni, Cerretani, Porta Rossa. Az Arnon 6 hid vezet át; a legrégibb a Ponte alle Grazie v. Rubaconte 1237., a 3-íves Ponte Vecchio, amelyet 1362. Taddeo Gaddi épített ujra, a Ponte S. Trinita 1252., amelyet 1567. Ammanali Bart. épített ujra, a Ponte alla Carraja 1218-20., amelyet 1559. Ammanali épített ujra, végre a legujabb időkből 2 vasdróthid.

Terek és emlékek és jelentékeny épületek.

A 25 jelentékenyebb tér közül a fontosabbak: a városi élet középpontja a Piazza della Signoria, amely egykor a köztársaság foruma volt, mostani alakjában a XIV. sz. óta népgyülések, csődületek, ünnepek és küzdelmek szinhelye; 1498 máj. 23. itt állott azon máglya is, amelyen Savonarolát és vele együtt két dominikánust elégettek. Ezen téren van a Palazzo Vecchio, eredetileg a Signoriának, a köztársasági kormánynak, későbben I. Cosimo nagyhercegnek székhelye, most városháza; nagy várszerü épület, magas pártázattal; 1298. Arnolfo di Cambio kezdte meg építeni; 94 m. magas karcsu tornya csak a XV. sz.-ban készült el teljesen; a Via del Leone felőli rusztika-homlokzata Vasaritól, 1540. való. A bejárattól balra állott 1504-1873. Michelangelo David-ja, amely most az akadémiában van; jobbra van a Hercules és Cacus, Michelangelo versenytársától, Baccio Bandinellitől. Az első udvar Michelozzo tervei szerint készült (1432), az oszlopokat is Marco da Faenza 1565. való stucco-diszítményei ékesítik, közepén egy porfirtál (Feruccitól 1555.) fölött áll Verrochio gyönyörü szobra: fiu a hallal. Az épület belsejében a legérdekesebb: a Sala de Consiglio, a Camera di Cosimo I., a Sala d"Udienza stb. A palota északi szögleténél egy bronz-oroszlán áll, modern kopiája a Marzocco néven ismeretes, a Donatellotól eredő, most a Museo Nazionaleben elhelyezett eredetinek. Balra van a nagy kut Neptunusszal (il biancone) és tritonokkal Ammanatitól és négy tengeri istennővel, Giov. da Bologna iskolájából. E mellett áll I. Cosimo nagyherceg pompás lovasszobra 1594. Giov. da Bolognától. A szoborral szemben a Palazzo Uguccioni szép renaissance-épület látható. A tér D-i szögletében van a Loggia dei Lanzi, pompás, nyilt csarnok, amely nevét I. Cosimo német Landsknechtjeitől kapta; eredetileg mint Loggia dei Signori, a nép előtt végbeviendő cselekedeteknek volt szánva. 1376. kezdték meg építeni Benci di Cione Dami és Simone di Francesco Talenti. A lépcsőnél két oroszlán van, az egyik antik; az iv alatt jobbra áll a szabin nők elrablását ábrázoló márvány alakcsoport Giov. da Bolognától; Benvenuto Cellini Perseusa a Medusa-fővel, balra Judith és Holofernes Donatellotól; közepén Menelaus Patroclus hullájával, antik szoborcsoport; ettől jobbra Donatello Herculese; a hátsó falon 5 antik szoborkép és a Germania devicta. A Palazzo Vecchio szögletén az Arno felé van a Palazzo degli Uffizi, 1560-1574-ig Vasari építette kormányzati célokra, jelenleg benne van elhelyezve a biblioteca nazionale, a toscanai központi archivum és a hires Galleria degli Uffizi, amely a Mediciek gyüjteményeiből keletkezett; művészeti kincseit és gazdagságát tekintve egyike a világ első ilynemü gyüjteményeinek; a legértékesebb tárgyakat a Tribuna terem foglalja magában, itt vannak a szatir, a birkózók csoportja, a Medicei Venus, a köszörülő, az Apollino antik szobrok, Rafael II. Gyula pápája és Madonna del Cardellinoja, Tizian urbinoi Venusa, Michelangelo, Dürer, Correggio képei; a Niobe-teremben van a 17 római kopiája ama görög szoborcsoportozatnak, amely Niobet gyermekeivel együtt ábrázolta; a toscanai, a német iskola, a régi mesterek, a hollandi, velencei iskola termei mindannyi értékes képeket tartalmaznak; érdekes a festők terme mintegy 400 festőnek nagyobbára maguktól az illetőktől eredő képe, s a gemmák terme is. A középső emeleten van a Biblioteca Nazionale. Ezt a képtárt az Arno balpartján levő s lejebb ismertetett Pitti képtárral hosszu folyosó köti össze, tele értékes gobelinekkel és más műtárgyakkal. A Borgo SS. Apostoli végét a sz. Apostolokról elnevezett, a XI. sz.-ból eredő román izlésü bazilika diszíti, belsejében Andrea della Robbiatól való tabernaculummal. A Via Calzajoliban található az Or San Michele templom, amely eredetileg gabonatárnak volt szánva, 1336. azonban templommá alakították és 1412. fejezték be; É-i homlokzatát Donatellonak két szép reliefje, belsejét pedig Andrea Orcagna tabernaculuma ékesíti. A Calzajoliból egy mellékutca a Mereato Vecchio v. egyszerüen Piazzanak nevezett térre visz, amelyen II. Victor Emanuelnek az Emilio Zoechitól készített és 1890. leleplezett lovasszobra áll, egy másik mellékutcában, a Via Dante Alighieriben van Dante szülőháza, emléktáblájával; a végén pedig a Piazza del Duomo terül el. E téren áll a hires Battistero, maga a székesegyház, a Campanile, az Oratorio del Misericordia és az Opera del Duomo. A Battistero v. S. Giovanni Battista, nyolcszögü kupolás épület, külső falain különböző szinü márványlapokból álló diszítéssel, eredetileg F. székesegyháza, a toscanai román izlés valódi remeke, amelyet már Dante mio bel S. Giovanninak nevezett; 1100. alapítottak, de csak jóval későbben fejezték be; a XIV. és XV. sz.-ban kapta a hires három bronzajtaját; ezek közt a legrégibb Andrea Pisanótól (1330. 22 évi munka után fejezte be) Keresztelő sz. János történetét és a 8 főerényt tünteti föl; az É-i kapu 1403-24-ig készült, Lor. Ghibertitől, 28 képben Jezus életét mutatja be; a harmadik kaput szintén Ghiberti készítette 1425-52-ig; 10 képben bibliajeleneteket ábrázol; a művészet csodájának tekintik. Hires Michelangelo mondása, hogy e kapuk megérdemelnék, hogy a menyország kapui legyenek. A székesegyház, Cattedrale di S. Maria del Fiore, 1294. egy néphatározat által alapíttatott; az építést eleinte Arnolfo di Cambio, későbben Giotto vezette; 1357. az eredeti tervet kibővítették; 1420-34-ig építették Brunelleschi tervei szerint a kupolát; 1436. (homlokzata még mindig nem volt kész) fölszentelték. A templom 169 m. hosszu, 104 m. széles, kupolája a laternával 107 m. magas; homlokzatát 1887. leplezték le; belseje meglehetősen komor, de több gyönyörü festmény és siremlék ékesíti. A Campanile építését 1387. fejezték be; a Ny-i oldalát Donatello szobrai, többi közt a hires Zuccone (Dávid szobra), D-i és É-i oldalát Giotto és Andrea Pisano gyönyörü reliefjei ékesítik. Az Opera del Duomoban őrzik az 1891. megnyitott museo del duomot, a székesegyházból való régiségeket, a többi közt a Luca della Robbiatól való, éneklő és táncoló fiuk és lányok csoportjait. A Via Bufalini visz a S. Maria Nuova nevü piacra a S. Maria Nuova nevü kórházzal és a S. Egidio-templommal. A Via di Pintiben van a S. Maria Maddalena de" Pazzi nevü templom, pompásan diszített főoltárkápolnával. A villa della Colonnában a Palazzo della Crocettában látható a különösen etruszk régiségekben gazdag archaeologiai muzeum és a fali szőnyegek gyüjteménye. A Via Proconsoloban áll a Palazzo del Podesta vagyis a Bargello, amelyet 1255. kezdtek építeni, 1859-65. teljesen restauráltak és a közép és renaissance-korbeli olasz régiségek gyüjteménye számára nemzeti muzerumként átengedték; ebben különösen a bronz- és márványtárgyak kötik le a figyelmet. A nemzeti muzeummal szemben van a la Badia nevü templom, amelyet mai alakjában nagyobbára Segaloni épített (1625), Filippino Lippi legszebb képével az egyik kápolnájában. A nagy Piazza S. Crocet Dantenak 7 m. magas állványon emelkedő 5,8 m. magas márványszobra Pazzitól, amelyet 1865. lepleztek le; e tér nevét a S. Croce-templomról kapta, amelyben Macchiavellinek, Michelangelonak, Dantenak (aki Ravennában van eltemetve), Alfierinek, Rossininek, Lanzinek és más hires firenzeieknek siremlékei, továbbá Giottonak, Peruzzinak, Taddeo Gaddinak és egyéb kiváló művészeknek gyönyörü képei láthatók. A templomot, homlokzatán kivül, 1442. fejezték be. Bejáratával szemben van a Brunelleschitől 1420. épített Pazzi-kápolna. Közelében a Via Buonarotti szögletén áll a Casa Buonarotti, Michelangelo háza, a rá vonatkozó emléktárgyak gyüjteményével, nehány ifjukori művével és vázlataival. A Piazza dell"Annunziatát Pietro Tocca két barokk izlésü kutja és I. Ferdinánd nagyherceg lovas szobra ékesíti; a tér DNy-i részét a Brunelleschi tervei szerint 1421. épített lelencház (Spedale degli Innocenti) foglalja el; emellett áll az 1250. alapított Santissima Annunziata, Andrea del Sarto hires freskóival diszített templom. Az Annunziata térről a Via della Sapienza visz a S. Marco-térre, ahol az 1290. alapított és a XVI. sz.-ban átalakított S. Marco templom van, Fra Bartolommeo egy szép oltárképével és Pico della Mirandola siremlékével; a templomból bejuthatni a S. Marco kolostorba, amelyet Fra Angelico da Fiesole gyönyörü freskói ékesítenek s amelyben Savonarola és Fra Bartolommeo is élt; a kolostor most muzeumul szolgál. A Piazza K-i oldalán az Istituto di Studi Superiori, egy indiai, mineralogiai és geologiai gyüjteménnyel, DK-i szögletében pedig az Accademia delle Belle Arti áll a régibb firenzei mesterek időrendben elhelyezett képeivel, kupolás termében pedig Michelangelo Davidjával, amelyet a mester 1501-4-ig készített. F. egyik legrégibb temploma a S. Lorenzo a Giovanni delle Bande szobrával diszített Piazza S. Lorenzon van. A templomot 390. alapították és sz. Ambrozius 393. szentelte föl. 1425. Brunelleschi tervei szerint ujra építették; homlokzatának belső része Michelangelo műve; egyik mellékhajójában Benvenuto siremléke látható Thorwaldsentől; régi sekrestyéjében szépek a Donatello dekorációi. A templom szomszédságában őrzik a Medici Cosimotól 1444. alapított Biblioteca Laurenzianát, a többi közt görög és latin klasszikusoknak igen értékes kézirataival (1000). A Lorenzo-templommal van összekötve a Sagrestia nuova és a fejedelem-kápolna (Capp. dei Principi), a Medici-házból való nagyhercegek 1604. Matteo Nigettitől épített temetkező temploma. A Sagrestia nuovát 1523-29. VII. Kelemen pápa megbizásából Michelangelo építette a Medici-család mauzoleumaként. Az épület egyszerü, négyszögletes, kupolás épület, amelyben Giuliano és Lorenzo Medicinek van siremléke; bár Michelangelo az egészet nem fejezhette is be, annak architekturája és faragványai olyannyira egyöntetüek, mintha a mester egy és ugyanazon anyagból készítette volna a szarkofagokat, pilasztereket, fülkéket, ajtókat és ablakokat. Az Arno jobb partján van még a Piazza di S. Maria Novellán a S. Maria Novella templom, szép márványhomlokzatokkal, pompás főportaléval, Massachio és Ghirlandajo szép freskóival, továbbá Giotto tanítványainak freskóival az ugynevezett Capella degli Spagnuoliban; a S. Trinita-templom 1250-ből Benedetto da Rovezzano szép márványoltárával és Ghirlandajo freskóival; a Palazzo Strozzi 1489; a Palazzo Rucellai, a Palazzo Corsini képgyüjteménnyel; a S. Salvadora d"Ognissanti templom 1554-ből Ghirlandajo egy freskójával. Az Arno balpartján a kiválóbb épületek a Santo Spirito, háromhajóju bazilika 1487-ből Sangallotól és Pollajuolótól épített szép sekrestyével; a S. Maria del Carmine-templom Masaccio egy gyönyörü képével, amely szent Pétert ábrázolja, amint Krisztus parancsára a pénzt a vámszedőnek átadja; a Galilei háza; a Museo di Fisica e di Storia Naturale; a S. Felice-templom és a Palazzo Torrigiani megtekintésre méltó képgyüjteménnyel; Demidov emlékszobra Bortolinitől (1870) és egy márvány Carita, végül a hires Palazzo Pitti. Ezen palota építését 1440. Brunelleschi kezdte építeni Luca Pittinek megbizásából; 1549. fejezték be a középső és a XVIII. sz.-ban a szárnyépületeket; külső disz nem ékesíti, egyedül az arányokban rejlik a művészi hatása. A XVI. sz. óta a tartomány fejedelmeinek, jelenleg az olasz királynak szolgál lakásul, ha F.-ben van. Azonkivül itt van elhelyezve a hires Galleria Pitti, amely Leopoldo és Carlo de Medici bibornokoknak és II. Ferdinánd nagyhercegnek gyüjteményéből áll. A körülbelül 500 darabból álló gyüjtemény egyike Olaszország legértékesebb ilynemü gyüjteményeinek; az alárendelt értékü képek száma benne nagyon csekély, nagyobbára csak elsőrendü olasz mesterek vannak képviselve; Rafael (Madonna del Granduca, Ezechiel viziója, Donna Velata, Tommaso Fedra Inghirami, II. Gyula pápa, Angiolo Doni és neje, X. Leo, Madonna della Sedia), Fra Bartolomeo, Tizia, Allori, Filippino Lippi, Dürer, Perugino, Andrea del Sarto, Guido Reni, Salvatore Rosa stb.

Lakói, ipara, iskolái és környéke.

F.-nek már a XV. században mintegy 90000 lakosa volt; az 1881. népszámlálás szerint 169000, 1892 dec. 31. pedig (számítás alapján) 197500. Az egykor virágzó ipar még most is jelentékeny; különösen a szalmafonás és selyemkelmekészítés; fontos a márvány- és alabástromfaragás és a F.-i mozaiktárgyak készítése. Magasabb iskolái: az egyetem (filozofiai, természettudományi és orvosi fakultással), amelyet 1349. alapítottak és 1859. reorganizáltak a magasabb tudományok intézetévé (Istituto di studi superiori praticii e di perfezionamento); a közjegyzői, a katonaorvosi, az államtudományi, a női főiskola, a katonai földrajzi intézet, a zenekonzervatorium és a művészeti iskola. A tudományos és művészeti társulatok közül a jelentékenyebbek: az Accademia della Crusca, a történelmi társulat, az Accademia del Georgofili, az Accademia delle Belle Arti (l. fentebb), a Societa d"Incoraggiamento delle belle Arti. Jelentékenyek a nyilvános könyvtárak, aminő a Laurentiana (l. fentebb) és a jótékonysági intézetek és egyesületek, amelyek közül a legfontosabb a Confraternita della misericordia, amelyhez a nemesség és az összes gazdagabb polgárok is tartoznak. A gyönyörü környék legszebb helyei az 1868-ban Poggio tervei szerint 2 millió lira költséggel épült, 5960 méter hosszu és 18 m. széles Viale dei Colli, amely a Porta Romanától indul ki, kanyarulatokban megy föl a magaslatokra, azután átvezet a S. Miniatóhoz és végül nagy ívalakban ujra leér a folyóhoz, ahol a Ponte sospesonál torkollik; a rózsaligetekkel, fasorokkal és szép ültetvényekkel ellátott utról sok helyen gyönyörü kilátás nyilik az Arno szép völgyére. Egyes jelentékenyebb részei a Piazzale Galileo; a terraszszerü tér a Piazzale Michel Angiolo, Michel Angelo Dávidjának bronzöntvényével; ennek közelében van San Salvatore del Monte, 1504. Cronacától épített templommal és e fölött a XII. sz.-ból való pompás toscanai román izlésben épült S. Miniato al Monto-templom. A várostól Ny-ra az Arno és Mugnone közt vannak a több kilométer hosszu Cascine, F. állatkertje vagy városligetje; háromnegyed óra hosszu és csekély szélességü; némely részében egészen erdőből áll, az elegáns világ találkozó helye. DNy-on van a Certosa di Val d"Ema (l. Certosa); 10 km.-nyire É-ra Fiesole (l. o.), keletre pedig a San Salvi kolostor.

Történelem.

F.-t valószinüleg csak Sulla idejében a Kr. e. első sz.-ban alapították a rómaiak. A középkor első századaiból csak keveset tudnak róla; annyi azonban bizonyos, hogy Matild őrgrófnő haláláig (1115) csak kis városka volt; fölvirágzása akkor kezdődik, midőn 1125. Fiesolet földulták és ennek lakói F.-be költöztek át. A VIII. sz. elején azonban részint szerencsés háborui, részint jelentékeny ipara a várost Közép-Olaszország egyik legjelentékenyebb központjává tették. A kormányhatalmat ekkor a nemesek (Grandi) gyakorolták négy, későbben 6 konzul és 100, ugynevezett buonuominiből álló tanács utján. Az igazságszolgáltatás élén 1207 óta a podesta állott, akit fél, később egy évre választottak. Az egyszerü erkölcsök tovább tartották fenn magukat, mint Olaszország egyéb városaiban; a nemesség azonban folytonos viszálykodásban élt, 1215 óta pedig, midőn Buondelmontét a Ponte Vecchion megölték, két egymással ellenséges pártra szakította várost, a velf- és gibellin-pártra. II. Frigyes császár korában egy ideig az utóbbi volt tulsulyban; 1250. azonban a velfek győztek. Mivel ezen küzdelmek közben a nemesség képtelennek bizonyult a kormányhatalom gyakorlására, a nép a maga számára 1250. egy Capitano del Popolot választott, aki mellé 48 tagu tanácsot rendelt.Ugyanebben az időben (1252) az aranyforintosok veretése által a város kereskedelme egész Európa figyelmét magára vonta; a firenzei posztószövőknek megvoltak ügynökeik Velencében, Párisban, Brüggében és Londonban; firenzei váltóházak bonyolították le a különféle nemzetek üzleteit és főképen Franciaország pénzforgalma egészen az ő kezükön ment keresztül. A nemesek viszálykodása még 1250 után is tovább tartott és a várost a többi toscanai helységekkel viszályba keverte; igy ellenségeskedésbe keveredett Pisával, Sienával és 1260. Montapertinél az Arbia mellett sulyos vereséget szenvedett, aminek következtében a velfek a várost elhagyták. Ekkor a gibellin lovagok Empoliban azt a kérdést vetették fel, nem kellene-e a várost teljesen feldulni; e szándék megvalósítását Farinata degli Uberti akadályozta meg. 1267. a velfek ujra uralomra jutottak és Anjou Károlyt 10 évre Signorénak választották meg. Az idegen fejedelmek ilyetén megválasztása azon jogokat biztosította számukra, a minőket azelőtt a császárok gyakoroltak és vicariusaik a kormányhatalmat a városi hatóságokkal együtt kezelték. Ez utóbbiakhoz tartoztak a XIII. sz. közepe óta a 7 magasabb céhnek (birák, posztókereskedők, pénzváltók, gyapjuszövők, selyemfonók, orvosok és gyógyszerészek, szücsök) fejei is, későbben még másik 14 céh járult hozzájuk. 1282. a céhek kezükbe ragadták a hatalmat és azt főnökeik, Priori által, Signoria néven gyakorolták is; a nemességet pedig szigoru törvények, Ordinamenti della Giustizia, igyekeztek féken tartani és e célból eleinte 1000, későbben 2000 főből álló polgári őrséget állítottak föl. Ennek dacára a nemesek a XIV. sz. elején Neri és Bianchi (fehérek és feketék) nevet vevén föl, uj harcot kezdettek, amelyekben Dante gibellin érzelmeiért számüzetéssel bünhődött. A szegényebb nemesi családok a magasabb céhekbe vétették föl magukat és igy uj arisztokrácia keletkezett, amelyhez az Acciajuoli, Alberti, Buonaccorsi, Perizzi stb. tartoztak. Az alsóbb néposztály, a «popolo minuto» a hivatalokból ezután is kizárva maradt. Mindez ujabb viszályokat teremtett, sikertelen kisérlet maradt az is, hogy a békét idegen fejedelmek által akarták helyreállítani; végre ezek egyike, Gauti de Brienne, Athen hercege 1342. a munkásosztály segítségével az alkotmányt felfüggesztette. A következő évben már elüzték és a hatalmat a meggazdagodott kereskedő családokból alakult oligarchia ragadta a kezébe. A nagy pénzügyi bukások és az 1348-iki pusztító pestis a nép érzelmeire nagy hatást gyakorolt. 1378. az alsó néposztály lázadása, a «Tumulto dei Ciompi» 3 évig tartó mob-uralomra vezetett. Ezt ismét azon arisztokrata-párt semmisítette meg, amelynek élén az Albizzik állottak; uralmuk alatt F. nagy virágzásnak indult; a milanoi Viscontiak nápolyi László ellenében győztek, 1406. Pisát, 1411. Cortonát, 1421. Livornót foglalták el. A gyors fölvirágzás az alsóbb néposztály több tagját is gyorsan meggazdagította és befolyásossá tette; ezek közé tartozott a Medici-család is. Uralmának tulajdonképeni megalapítója az okos Giovanni de" Medici (meghalt 1429) volt. Fiát, Cosimot az Albizziak ugyan megbuktatták, de egyévi számüzetés után 1434. visszatért és ezután igazi fejedelmi hatalommal kormányozta a várost anélkül, hogy a köztársasági államformát megsértette volna. A Milanóval viselt háborut az Anghiari melletti győzelem fejezte be. Cosimo pártfogása mellett a tudományok és művészetek legnagyobb virágzásnak indultak; Brunelleschi, Donatello, Masaccio, Lippi, Michelozzo az ő részére dolgoztak; ő alapította a platoi akadémiát és a Medici-könyvtárt. Halála után a nép a Pater patriae névvel illette. Az uralomban beteges fia, Piero és ezt 1469. fia Lorenzo, akit il Magnificonak neveztek. Lorenzo mint államférfiu, költő és mint a tudományok és művészetek pártfogója halhatatlan hirre tett szert. F. lett az olasz szellemi mozgalomnak és életnek középpontja. A legkitünőbb művészeken kivül a legjelesebb filologusok is Lorenzo pompás udvara köré gyülekeztek. Reuchlin Firenzébe jött, hogy görögül tanuljon. A Pazzik összeesküvése 1478., amelynek áldozata Lorenzo fitestvére, Giuliano lett, uralmát nem volt képes megtörni s a nép ellenségein vett véres bosszut. A külső veszélyek ellen ügyesen megkötött szövetségekkel védelmezte magát, a városban magában pedig állását pazar költekezéssel erősítette meg, amit természetesen nagyobbára nyilvános pénzekből fedezett. Mint korlátlan uralkodó, akinek csak a fejedelmi cime hiányzott, halt meg 1492. ápril 8. Careggiban. Halála után a nép szabadságszeretete, amelyet Savonarola uj lángra élesztett, föltámadt a Mediciek uralma ellen. 1494. Pierót testvéreivel együtt elüzték és az uralmat egy demokratikus nagytanácsra bizták. Savonarola 1498. ugyan a máglyán végezte életét, de szellemének iránya fenmaradt és 1502. a becsületes Piero Soderinit választották élethossziglani gonfalonierévé, aki Pisát 15 évi küzdelem után ujra elfoglalta. 1512. Medici Giovanni (a későbbi X. Leo pápa) és Giuliano spanyol csapatok élén visszatértek a városba. Utánuk Lorenzo és később Giulio vezette F. kormányügyeit. Midőn ez utóbbi VII. Kelemen néven a pápai székre jutott, a Mediciek uralma csakhamar, 1527., ujra megdőlt. Ezt csak V. Károly császár hadai állították ujra helyre 1530., miután a várost 11 hónapig ostromolták, amely ostromnál F. hadait Franc. Ferruccio vezérelte és a védelmi munkálatoknál Michel Angelo is részt vett. Alessandro Medici ekkor mint örökös herceg foglalta el a kormányszéket. Halála után őt I. Cosimo követte, aki 1569. fölvette a nagyhercegi cimet és a város különböző birtokainak, az Arno vidékének, Arezzonak, Cortonának, Montepulcianonak, Voltzerrának, Pisának, Pesciának, Pistojának és 1555. Sienának egyesítése után megalapította Toscanát mint monarkikus államot. 1564. lemondott fiának, Francesconak (1564-87) javára. Francescot a nagyhercegi székben I. Ferdinánd, II. Cosimo, II. Ferdinánd és III. Cosimo követték. Végre Giovanni Gastonban 1737. a Medici-család kihalt. Ekkor a német császár Ferenc lothaiai hercegnek (1737-65) juttatta, aki 1763. Toscanát osztrák secundogeniturává tette. 1801. a lunevillei békében F. ismét köztársasággá, későbben Etruria néven királysággá lett, 1807. pedig Franciaországba kebelezték be. 1814. régi uralkodója visszatért. 1860. plebiscitum által az olasz királysághoz csatlakozott, amelynek 1865-71-ig fővárosa is volt.