Firenzuola

Agnolo, olasz iró, szül. Firenzében 1493 szept. 28., megh. 1548 körül valószinüleg Pratoban. Eleinte ügyvédkedett, később egyideig a vallombrosai szerzetesek közé lépett és vaianoi apát is lett. A novellairókban oly termékeny XVI. századnak egyik legelegánsabb stilü elbeszélője. Mint korában divatos volt, ő is Boccaccio példája szerint a keretes elbeszélések műformáját kultiválta, s e nemben egy befejezett és egy csonka gyüjteményt hagyott hátra. Amannak cime: La prima veste de" discorsi degli animali; emezé: Ragionamenti d" amore. Sikamlósság dolgában sokszor Boccaccion is tultesz. Van két vigjátéka is: I Lucidi és La Trinuzia (szolgai Plautus-utánzatok), két beszéde Delle bellezze delle donne, számos kisebb költeménye és végre egy fordítása is: Apulejus Arany szamara. Válogatott műveinek legujabb kiadása a Sonzogno-féle Biblioteca class. economica-ban (Milano 1879). Összes munkáit Bianchi adta ki (Firenze 1848), becses előszóval. Külön monográfia nincs róla.

Forrás: Pallas Nagylexikon