Firenzuola
Agnolo, olasz iró, szül. Firenzében 1493 szept. 28., megh.
1548 körül valószinüleg Pratoban. Eleinte ügyvédkedett, később egyideig a
vallombrosai szerzetesek közé lépett és vaianoi apát is lett. A novellairókban
oly termékeny XVI. századnak egyik legelegánsabb stilü elbeszélője. Mint
korában divatos volt, ő is Boccaccio példája szerint a keretes elbeszélések
műformáját kultiválta, s e nemben egy befejezett és egy csonka gyüjteményt
hagyott hátra. Amannak cime: La prima veste de" discorsi degli animali; emezé:
Ragionamenti d" amore. Sikamlósság dolgában sokszor Boccaccion is tultesz. Van
két vigjátéka is: I Lucidi és La Trinuzia (szolgai Plautus-utánzatok), két
beszéde Delle bellezze delle donne, számos kisebb költeménye és végre egy
fordítása is: Apulejus Arany szamara. Válogatott műveinek legujabb kiadása a
Sonzogno-féle Biblioteca class. economica-ban (Milano 1879). Összes munkáit
Bianchi adta ki (Firenze 1848), becses előszóval. Külön monográfia nincs róla.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|