Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Fischer... ----

Magyar Magyar Német Német
Fischer... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Fischer

1. András, Felsőmagyarország s főleg a Szepesség legelső reformátora. Vittenbergából, hol tanár volt, 1521. jött hazánkba s tanítani kezdett Lőcsén, Iglón és Svedlérben. I. Ferdinánd felsőmagyarországi főkapitánya, Katzianer János elfogatta és a zemplénmegyei Csicsva várába záratta, honnan kiszabadulván, hosszas bujdosás után 1529. Gömör vmegyébe ment. Itt Csetneken és környékén a Csetneky-család oltalma alatt nagy sikerrel hirdette a reformációt, mignem Gömör akkori főispánja, Bebek Ferenc kézrekerítette és 1540. a krasznahorkai vár meredek lőfokáról a mélységbe taszíttatta.

2. F. Dániel, orvos, szül. Késmárkon 1695., megh. u. o. 1745. Doktori oklevelét Vittenbergában nyerte el, honnan hazatérve szülővárosába, ott városi, majd lipótmegyei fizikus és a nagyváradi püspök személyorvosa lett. Számos port s egyéb gyógyszeres készítményt talált fel; hátrahagyott nagyszámu iratai közül legérdekesebbek: Tentamen pneumatologico-physikum de mancipiis diaboli seu sagis (Wittenberga 1716); De terra medicinali Tokajensi, a chymicis quibusdam pro solari habita etc. (Boroszló 1732); De remedio rusticano, variolas per balneum primo aquae dulcis, post vero seri lactis, feliciter curandi in comitata Hungariae Arvensi cum optimo successu adhibito etc. (Erfurt).

3. F. Ignác (tóvárosi), iparos, szül. Tataóvároson 1840., hol atyja régi kőedénygyár tulajdonosa volt. F. Budapesten porcellánfestő-intézetet alapított, melyet nagy szorgalommal jelentékeny majolikagyárrá fejlesztett. Készítményei a hazai s külföldi kiállításokon elismerést arattak s jelentékeny kivitelre tettek szert. Ez ipar terén szerzett érdemeiért számos kitüntetést s nemrég magyar nemességet nyert. A közügyekben is élénk részt vett, az iparegyesület s a kereskedelmi és iparkamara tevékeny tagja, fővárosi bizottsági tag. Gyára 1892. részvénytársaság lett, melynek F. a vezérigazgatója.

4. F. Illés, ev. szuperintendens, szül. Topporcon Szepes vm. 1689 jul. 13., megh. Késmárkon 1774 jun. 12. Középiskolai tanulmányait Lőcsén és Rozsnyón végezte, mely utóbbi helyen a magyar nyelvet is elsajátította; felsőbb tanulmányait az eperjesi kollégiumban és a vittenbergai egyetemen végezte, hol Krisztus haláláról szóló művét irta és ott kinyomatta 1709. Előbb Bártfán működött, mint második prédikátor; 1729. Késmárkra hivták meg második lelkészül, ugyanitt 1734. első lelkész lett; 1741 febr. 16. a VI sz. kir. városok esperesévé, 1747 jan. 24. a tiszai kerület szuperintendensévé választatott meg. Kortársai «német Ciceró»-nak nevezték. De reprobo morte Christi redempto cimü műve 1712. Vittenbergában megjelent. V. ö. Hörk J., Az ev. Tisza-kerület püspökei (Kassa 1888).

5. F. István báró, egri érsek, szül. 1754., megh. 1822. A papi pályára lépvén, már harminc éves korában egri kanonokká nevezték ki. 1804. az egri püspökséget érsekségre emelték s ez alkalommal a kassai és szatmári püspökségeket hasították ki területéből. A szatmári püspökségbe ekkor F.-t ültették, de már 1807. az egri érseki széket tölti be.

6. F. János, nyomdász, 1610. állította fel Kassán jól felszerelt műhelyét, melyet 1620. bekövetkezett haláláig vezetett. A nyomdának első terméke az 1610. megjelent Apologia pro Synodo Solnensi, eiusque Constitutionibus cimü füzetke, utolsó terméke pedig az 1619. megjelent Querela Hungariae (Magyarország Panasza) cimü nyomtatvány. Ezen műhelyből került ki 1611. Kurti Istvánnak Az élő Istenhez való aietatos imatsagokat magában Foglaló koenyveczke cimü 547 lapnyi terjedelmü munkája is. F. halála után a nyomda vezetését Moller Miklós vette át.

7. F. Károly, osztrák-magyar táborszernagy, szül. Hildesheimban 1832. Résztvett az 1859-ki olasz, az 1866-ki Poroszország elleni háboruban, 1868-70. több katonai nevelőintézetben tanított, 1872. őrnagy, 1875. alezredes, 1876. Pozsonyban a hadparancsnokságnál a törzskar főnöke, 1877. ezredes, 1878. a 3. tábortüzéri hadosztály parancsnoka, 1881. a brassói hadparancsnokságnál a tüzérség főnöke, 1883. vezérőrnagy és a 31. gyalogdandár parancsnoka, 1885. a 12. gyalogcsapatosztály parancsnoka és 1888. altábornagy lett. 1891. a lembergi 11-ik hadtest parancsnokoló tábornokának helyettesévé és valóságos belső titkos tanácsossá nevezték ki. 1889 óta a 10-ik tüzérezred tulajdonosa. 1894 jul. 14. saját kérelmére nyugállományba helyezték, mely alkalommal a táborszernagyi jelleget ad honores dijmentesen s a Ferenc József-rend nagykeresztjét kapta.

8. F. Lajos báró, afrikai utazó (1853-1892). A rabszolgaság ellen működő német társaság expediciójának vezetésével bizatván meg, 1891 őszén indult el Zanzibártól a Viktoria Nyanza-tó mellékére, de csakhamar az Ukereve-tóhoz érve, lázba esett, megvakult s két hónapig terjedő szenvedés után, 1892 julius 2. meghalt. Holttestét a Muazza közelében temették el. Utazása előtt különösen a bécsi ornitologiai egyesület közlönyébe irt több cikket Sopron vmegyében tett természetrajzi észleleteiről. V. ö. Földrajzi Közlemények 1892-ki évf.

9. F. Mór (farkasházi), porcellángyáros, a hires herendi gyár megalapítója, megh. Tatán 1880. Tekintélyes iparos-család ivadéka, mely régóta foglalkozott Tatán az agyagiparral. Esterházy Károly gróf buzdítására vette át F. a herendi gyárat és többféle kisérletezés után az antik stil utánzására adta magát; a régi khinai, a vieux Sevres, a vieux Sax utánzatai megalapították hirnevét s lassan-lassan oly tökélyre vitte ez utánzatok gyártását, hogy ezeket alig lehetett az eredetiektől megkülönböztetni. A legelőkelőbb családok, fejedelmek elhalmozták megrendelésekkel; világhirre vergődött készítményei a legnevezetesebb muzeumokba kerültek, kitüntetést szereztek készítőjüknek az iparegylet legelső kiállításain (1842., 1843., 1846.) s elsőrendü műkritikusok elismeréssel halmozták el a páratlan herendi készítményeket s készítőjüket «magyar Palissy»-nak nevezték el. Az 1867-iki párisi világkiállítás után F. nemességet nyert, a későbbi világkiállítások alkalmából pedig több kül- és belföldi rendjelet. A bécsi világkiállítás után a herendi gyár hanyatlásnak indult s végre is részvénytársaságnak kellett átadni. F. Tatára vonult vissza, hogy uj porcellángyárat alapítson. A magyar műipar legérdemesebb uttörői közé méltán sorolható.

10. F. Sándor, iró, szül. Budán 1853., megh. Budapesten 1888 nov. 25. Németajku család gyermeke volt, de hazafias szellemben nevelkedett, megtanult magyarul, egyszersmind a francia és az angol, később az olasz nyelv elsajátításával európai műveltségre tett szert. Végezte a kereskedelmi akadémiát s ezután hosszasabban utazott külföldön. Hazatérte után az egyesült budapesti fővárosi takarékpénztár tisztviselője lett s mint vagyonos irodalombarát szabad idejében nemes szenvedélyének élt. Iróink közül Petőfinek és Madáchnak beható tanulmányokat szentelt; Madách nagy drámai költeményét németre is lefordította, a Paulay-féle szinrealkalmazás nyomán: Die Tragödie des Menschen (Budapest 1886). Főműve: Petőfi"s Leben und Werke (Lipcse 1889), eddig a legteljesebb Petőfi-életrajz, melyet nagy buzgalommal és költséget nem kimélve állított össze. Halálos betegen fejezte be, de még megérhette a munka megjelenését. A Petőfi-Társaság tiszteleti tagjává választotta. A mű elé Jókai irt előszót, magyarra pedig Tolnai Lajos fordította. E magyar kiadás költségeire F. tizezer frtot hagyott. Cime: Petőfi élete és munkái (Budapest 1889). A művet megjelenésekor általán jelentőségén felül emelték; de bár lélektana és kritikája nem kifogástalan, a Petőfi-irodalomnak még jó ideig egyik kiváló emléke lesz.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is