Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Fischer... ----

Magyar Magyar Német Német
Fischer... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Fischer

1. Ágost, német szobrász, szül. Berlinben 1805 febr. 15., megh. u. o. 1866 ápr. 2. Schadow vezetése alatt tanult a berlini akadémián, melynek utóbb tagja és tanára lett. Nagyobbára iparművészeti munkákat készített: mintákat ötvösmunkák számára, azt az érmet, melyet az akadémia tanácsa 1851. Rauchnak, Nagy Frigyes szobra leleplezése alkalmából átnyujtott stb. Kiválóbb szobrászmunkái: a Római vizhordónő (1839); Mózes szobra homokkőből; Minerva és Mercurius szobra a berlini kir. palotán. A berlini Bellealliance-téri emlék számára készített szép szoborcsoportozatait halála után fejezték be.

2. F. Emil, német kémikus, szül. Enskirchenben 1852 okt. 9. Tanulmányait Bonnban és Strassburgban végezte. Előbb Erlangenben (1882), utóbb Würzburgban (1885) a kémia tanára. A szénvegyületek kémiája F. buvárkodásai alapján lényeges lendületet vett. Különösen nagy jelentőségüek ama dolgozatai, amelyek a cukrok kémiai szerkezetének megállapítására vonatkoznak és a szőllőcukor mesterséges előállításához vezettek.

3. F. Gusztáv Adolf, afrikai utazó, szül. Barmenban 1848 márc. 3., megh. 1886 nov. 11. 1876. mint a Denhardt-expedició tagja, előbb egyedül utazott Zanzibárba és 1877. Vituországban és a déli Galla-földön kutatott, azután 1878. a Denhardt-testvérekkel együtt járt. A Tana folyótól visszatért Zanzibárba és 1882. a hamburgi földrajzi társaság támogatásával Masszaiországba utazott, ahol egészen a Najvata tóig nyomult elő. Miután rövid időre Németországba tért vissza, ujra Kelet-Afrikába ment, hogy kisérletet tegyen Junker, Casati és Emin megszabadítására, de a Viktória-Nyanzától vissza kellett fordulnia. Megjelent tőle: Mehr Licht im dunkeln Weltteil (Hamburg 1883). Utleirásait a hamburgi földrajzi Mitteilungen közölte (1876-79, 1882-83).

4. F. Henrik, német mineralogus, szül. Freyburgban (Breisgau) 1817 dec. 19., megh. u. o. 1886 febr. 2., mint az egyetemen a mineralogia és geologia rendes tanára. Egyike volt az első német mineralogusoknak, kik a mikroszkópot ásványtani és kőzettani, valamint paleontologiai célokra használták. A Chronologische Ueberblick über die Einführung der Mikroskopie in das Studium der Mineralogie, Petrographie u. Palaeontologie (Freiburg 1868) c. munkájával az ügynek akkorában igen jó szolgálatot tett, nemkülönben igen becses tanulmányt szolgáltatott a Kritische mikroskopisch-mineralogische Studien (Freiburg 1868-73) c. munkájával. Egyik legnagyobb érdeme, hogy a kőkorszakbeli tárgyak petrográfiai feldolgozását indította meg és kifejtette a mineralogiai és petrográfiai ismereteknek fontosságát az archeologiában. Prohisztorikus-etnografikus gyüjteményt is szervezett. Ezekre vonatkozólag legfontosabb és igen jelentős munkái: Nephrit u. Jadeit nach ihren mineralogischen Eigenschaften, sowie nach ihrer urgeschichtlichen Bedeutung (2 kiad. Stuttg. 1880); Die Mineralogie und Hilfswissenschaft für Archeologie (Braunschweig 1877). Egyéb munkái közül említést érdemel Clavis der Silikate (Lipcse 1864). Kezdetben entomologiával foglalkozott és Orthoptera europaea (Lipcse 1853) munkát irt.

5. F. János György, német költő; szül. Württembergben 1816 okt. 25. 1857 óta tanár a stuttgarti főreáliskolában, 1885. nyugalomba vonult. Figyelmet keltett költeménykötetével (Gedichte, Stuttg. 1854). Később kiadta Neue Geschichte cimü költeménykötetét (1865), majd egymásután gyüjteményét: Den deutschen Frauen (1869); Aus frischer Luft (1872); Neue Lieder (1876); Merlin (dalciklus, 1878) és Der glückliche Knecht (idill, 1881). Költeményeiben szerencsésen vegyítette a humort a komolysággal. Drámákat is irt (Saul, Friedrich II. v. Hohenstaufen stb.), de ezek csekély jelentőségüek.

6. F. Kuno Ernő Berthold, német bölcsész, az ujabbkori filozofiának hires történetirója, szül. Sandewaldeben Sziléziában 1824 jul. 23., hol atyja pap volt. 1844. került a lipcsei egyetemre, hol filologiával foglalkozott, majd Halléban teologiára s utóbb filozofiára adta magát. 1848-50. nevelősködött; azután a bölcsészet magántanára lett Heidelbergában, hol előadásai nagy közönséget vonzottak. Az 1853. tanév vége felé a miniszterium eltiltotta az előadásoktól, ami akkoriban egész Németországban nagy feltünést keltett. 1855-ig maradt F. Heidelbergában tudományos feladatának élve, ekkor Berlinbe ment, hogy ott habilitálja magát, de a miniszterium nem adta meg hozzá az engedélyt. Végre a bölcsészeti karnak 1856. sikerült a királynak erre vonatkozó kedvező rendeletét kieszközölni, azonban F. akkor már a jenai egyetemre kapott meghivást. Itt Schiller és Fichte óta nem keltett tanár az egyetemen akkora hatást, mint ő. 1865-66. a weimari hercegi trón örökösével Olaszországba utazott. 1872. Heidelbergába hivatott meg tanárnak, hol a badeni nagyherceg által titkos taáncsosi ranggal és 1886. az egyetem 500 éves jubileuma alkalmából excellenciás cimmel lett kitüntetve. Főműve, a Geschichte der neuern Philosophie, mely 1854. indult meg s azóta több kiadásban jelent meg. Az I. k. 1. fele (3. ujonnan átdolgozott kiadás, Münchenben 1878) Descartest tárgyalja, 2. fele (1880) Spinozát; a II. k. Leibniz rendszerével és iskolájával foglalkozik; a III. és IV. Kant rendszerét magyarázza, az V. Fichtét és előzőit, a VI. két részben Schellinget, a VIII. k. Schopenhauert. A VII. még meg nem jelent kötet, ugy látszik, Hegel számára marad fentartva. Ugyancsak e nagy művét egészíti ki Francis Bacon u. seine Nachfolger (1856, 2. kiad. Lipcse 1875). A filozofia történetéhez tartoznak még a következő kisebb munkálatai: Schiller als Philisoph (Frankf. 1856); Kant"s Leben und die Grundlagen seiner Lehre (Mannheim 1860); Die beiden Kant"schen Schulen in Jena, I. G. Fichte (együtt, Stuttg. 1862); B. Spinoza"s Leben u. Character (1865); Anti-Trendelenburg (1870). Rendszeres filozofiai művei: legelső munkája, Diotima, die Idee des Schönen (1849) és Logik u. Metaphisik oder Wissenschaftslehre (Heidelberga 1852, 2. kiad. 1865); továbbá beszéde: Ueber d. Problem der menschl. Freiheit (Heidelb. 1875). Irodalomtörténeti és esztetikai-kritikai művei: Lessing"s Nathan d. Weise (Stuttgart 1864, 3. kiad. 1881); Lessing als Reformator d. deutschen Literatur (2 kötet, 1881); Vorträge über Faust (1877); Shakespeare Characterentwickelung Richards III (1868); Ueber die Entstehung u. d. Entwickelungsformen d. Witzes (1871). F. a hegeli iskolából indult ki, de igen jeletékenyen eltávolodott mesterétől; legjobban nagy történeti művében, melyben a Hegel szellemében való konstruálásról egészen lemondott. Nagy érdeme F.-nek, hogy az elsők közül való, akik nyomatékosan utaltak ujra Kant rendszerére, amelyhez az ujabb filozofiai kutatás annyi haszonnal fordult.

7. F. Lajos, német zenész, született Mainzban 1745 aug. 18., megh. Berlinben 1825 jul. 10. Korának első basszus énekművésze volt; tüneményes (D-a terjedelmü) hangja számára irta Mozart a «Szöktetés...» dalműben Oszmin szerepét. Énekelt Münchenben, Olaszországban, Bécsben, Párisban, 1877 óta Berlinben. Gyermekei: József és Józsa szintén neves énekesek voltak.

8. F. Lajos, bajor politikus, szül. Sulzbachban 1832 okt. 5. Jogot végzett, azután a birói pályára lépett s 1866. Augsburg város polgármestere lett. 1863 óta tagja a bajor országgyülésnek, 1871 óta pedig a német birodalmi gyülésnek is. A szabadelvü nemzeti párttal szokott szavazni, nemzetgazdasági kérdésekben azonban többnyire az agráriusokkal.

9. F. Lajos János, német festő, szül. Salzburgban 1848. Bécsben tanult, ezután hosszu utazást tett Olaszországban, a Keleten, Egyiptomban, Észak-Afrikában és vázlatait különböző folyóiratokban értékesítette. A bécsi sokszorosító műintézeti társulat megbizásából rézmetszésü és rézkarcu tájképsorozatokat készített, ezek közt vannak az osztrák és magyarországi történeti tájképek. A bécsi természetrajzi muzeum számára kilenc dekorativ tájképet festett. Ujabb művei: az Aranyszarv (1890); Holdvilágos éj a pusztában (1891); Erdő a Himalája mellett (1892). Gyönyörü indiai és egyiptomi akvarell-tájképeket festett. 1889. ő alapította a «Wiener Aquarellisten-klub»-ot.

10. F. Márton, német szobrász, szül. Bebelében 1740., meghalt Bécsben 1820 ápril 27. Bécsben Schletterer vezetése alatt tanult. A schönbrunni kert számára egy nagy Mucius Scaevola márványszobrot készített; a bécsi Ferenciek kutján van egy Mózes szobra.

11. F. Ottó, német kémikus, szül. Enskirchenben 1852 nov. 28. Berlinben, Bonnban és Strassburgban kémiát tanult, 1878-ban magántanár lett Münchenben, 1884. Erlangenbe hivták meg, ahol 1885. F. Emilnek (l. o.) utóda lett. Számos tudományos munkájában főképp a szerves festékanyagokkal, igy F. Emillel együtt a trifenilmetan-származékokkal foglalkozott. 1881. a kairinban az első láz elleni szert találta fel.

12. F. Teobald, földrajzi iró, született Zeitznél Kirchsteitzben 1846 dec. 31. Miután nyolc évig utazott a Földközi-tenger körüli országokban, 1877. a bonni egyetemen a földrajz magántanárává lett; 1879. Kielbe, 1883. Marburgba nevezték ki. 1886. a tuniszi Szaharában, 1888. Algériában és Marokkóban járt. Művei: Beiträge zur phys. Geogr. der Mittelmeerländer, besonders Siciliens (Lipcse 1877); Studien ü. das Klima der Mittelmeerländer (Gotha 1879); Die Dattelpalme, ihre geogr. Verbreitung etc. (u. o. 1881); Raccolta di Mappamondi e carte nautiche del medio evo (Velence 1881); Beiträge zur Geschichte der Erdkunde u. Kartographie v. Italien im Mittelalter (u. o. 1886); Die südeuropäischen Halbinseln (az Unser Wissen von der Erde cimü gyüjteményes munkában, 3. köt. Prága és Lipcse 1890).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is