Fischhof

Adolf, osztrák politikus, szül. Ó-Budán 1816 dec. 8., megh. Emmersdorfban (Karintiában) 1893 márc. 23. Az orvosi pályára lépett, de az 1848-iki mozgalom őt is a politikai küzdőtérre sodorta. Egyike volt a márc. 13-iki bécsi felkelés előidézőinek; azután képviselőnek választották, a magyarországi eseményekkel is rokonszenvezett és végre a Doblhof-féle miniszteriumban miniszteri tanácsos lett lett. A képviselőház erőszakos után (1849 márc. 7.) Schwarzenberg hg elfogatta, de a törvényszék őt az ellene emelt vádak alól felmentette. Az abszolutizmus éveiben mint orvos kereste kenyerét, mint politikai iró uttörő szerepre vállalkozott, amidőn Magyarország jogai mellett tollat fogott és a dualizmusnak egyengette utját. Ebben a szellemben szerkesztette Unger József (a későbbi miniszter) közreműködésével irt művét: Zur Lösung der ungar. Frage (1862). Az 1866. porosz háboru küszöbén az Ein Blick auf Österreichs Lage c. röpiratot tette közzé, melyben Ausztria és Poroszország kibékülését és szoros szövetkezését hozta indítványba. Követte ezt 1869-ben megjelent irata: Österreich und die Bürgschaften seines Bestandes (1869), melyben a federalizmust ajánlotta mint az egyedül üdvözítő osztrák kormányrendszert. A bécsi centralisztikus körök és pártok azonban, melyek a dualizmussal is csak nagy nehezen tudtak megbarátkozni, zokon vették ezt a művet és azóta a bécsi sajtó legnagyobb része F. további működését agyonhallgatta, ugy hogy F.-nak a Schuselka-féle Reform-ban és nemzetiségi lapokban kellett cikkei számára helyet kérni. 1875. a Zur Reduction der kontinentalen Heere c. röpirat látott napvilágot, melyben a roppant hadiköltségek alábbszállítása céljából nemzetközi képviselő-gyülekezetet hozott javaslatba. További iratai: Die Schprachenrechte in den Staaten gemischter Nationalitäten (1885) és Der österreichische Schprachenzwist (1888), melyeket a Taaffe-miniszterium alatt élessé vált cseh-német nyelvzavar alkalmából irt. Az 1848-iki szabadsághős és a nemzetiségi jog előharcosa elhagyatottságban töltötte utolsó éveit.

Forrás: Pallas Nagylexikon