Fiskus

(lat.). A rómaiaknál eredetileg a. m. fonott edény, pénzkosár. A császárok idejében a császári pénztár ellentétben az állampénztárral (patrimonium populi publicum), az államvagyonnal (aerarum publicum) és a császár magánvagyonával (privatum patrimonium, res privata principii). Későbben az államvagyon ellentétben a császár magánvagyonával. Napjainkban F. az állam mint vagyonjogoknak alanya. Hazai jogunkban a kir. F. jogi személy, ki a szent koronát, a királyt és az országot magánjogilag képviseli. Magánjogi jogköréhez tartoznak s részben tartoztak jelesül: a) a koronai, fiskális és kamarai jószágoknak, s a kir. felügyelet alatt álló alapítványoknak kezelése, igazgatása, s az azokra vonatkozó pereknek vitele; b) a háramlási esetek (devolutiones ad Sacrum Coronam); c) a kaducitások; d) a privilegiumok érvénye közjogi szempontból; e) a jus albinagii (l. o.); f) a kincslelet (inventio thesauri); g) az u. n. jus detractus, amelynél fogva azoktól, akik a hazából kiköltözködtek, a F. vagyonuknak 10 %-át követelte; h) a hazában található uratlan vagyon; i) a különböző hazárdjátékok büntetése (100 db arany); k) az uzsoráskodás, amennyiben ennek büntetéseül az uzsoráskodó hitelező a kölcsönzött tőkét a F. javára elvesztette, ami az uzsoratörvény folytán változást szenvedett. A kir. F. személyét a kir. ügyek igazgatója és sz. korona ügyvédje (Causarum Regalium Director et Sacrae Regni Coronae Fiscalis) viszi a szükséges személyzettel. Az országos törvények a F.-ra is irányadók és kötelezők, amennyiben a törvény reá nézve kivételt nem tesz. Ilyen kivételek voltak p., hogy a kir. F. főbenjáró itéletben (jószág-, fejvesztés, fejváltság) el nem marasztalható; a fejedelem helyett ő esküdött a perben; háramlási perekben okmányokat felmutatni nem tartozott; világos magszakadás v. vagyonüresedés esetében a jószágot önhatalmulag elfoglalhatta stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon