Fiume

1. vármegye, azelőtt Horvátország egy megyéje, melynek 1601,32 km² területe és (1881) 81070 lakosa volt. Az uj megyei beosztás szerint területe Modrus-Fiume vármegyébe csatoltatott.

2. F. (Rieka, Reka, Sanct-Veit (am Pflaum), Fiumen, Sta-Viti, : Fiume város címere., a magyar szent korona országainak részét képező önálló kikötőváros. Hozzá tartoznak: Cosala (Belvedere, Brascina Krassa, Calvaris, Mihaceva, Draga, Pulaz, Rastocine, Recina, S. Catarina, Zenikovich), Drenova (Grahovo, Kablari, Lopaza, Patersko, Podberg), Plasse (Mlaca, Rujeviza, Scurigne, Stranga, S. Nicolo).

Fekszik az Adriai-tenger északkeleti csúcsán levő Quarnero öbölben, 40° 19" földr. szélesség és Greenwichtől számított 14° 27" hosszuság alatt, a liburni Karst-hegység déli lejtőjén, melyen északról a kopár szikla-szirtek s keletről a Recsina-folyó, illetve a Fiumara-csatorna által Horvátország, Ny-felől Istria s délen a tenger közé van mintegy 4700 km. hosszban beékelve s maga Fiume város 1333, a hozzátartozó községekkel együtt pedig 3401 kat. holdnyi területet foglal el. A nyilt tengertől az előtte fekvő Veglia és Cherso szigetek ugy elzárják, hogy a 14-16 négyszög-mérföldnyi fiumei öböl e szigetek s az istriai és magyar-horvát partok közt csupán három hajózható és világítókkal kellőleg ellátott szük tengerszoros, illetve csatorna által van az Adriai-tengerrel összeköttetésben, u. m. Istria és Cherso közt a 4,5 km. széles Farasina, Cherso és Veglia közt az 5 km. széles Caisole s Veglia és a magyar-horvát part közt a helyenkint csupán 0,5 km. széles (némelyek szerint mesterségesen készített) Maltempo nevü csatornák által.

Topográfia.

A város külső képe e század eleje, de különösen 1872 óta lényeges átalakuláson ment keresztül. Az ó-város egymás hátára épített, zegzugos szük sikátorok közt épült szennyes házain tul ma széles utcák mentén diszes, sőt palotaszerü köz- és magánépületek emelkednek, nem is szólva a kikötőről, mely a modern kereskedelem és a tengeri hajózás legfejlettebb igényeinek megfelelőleg van berendezve. Az utcák albonai kövekkel és lávával vannak kövezve, a korzó aszfalttal burkolva s az egész város csatornázva van. 1894. készült el a városi vizvezeték is, mely a Zvir forrásból látja el a várost és kikötőt kitünő ivóvizzel. A Giardino publico (városi népkert) terjedelmes, árnyas ligetein kivül ott van a Ferenc József-kert a szinház előtt, az Erzsébet-kert a kormányzósági palota előtt, a Scoglietto a Fiumara folyó mellett; ezeken kivül különös említést érdemel József kir. herceg tropikus növényzetben gazdag parkja, továbbá a tengerészeti akadémia szép kertje s ide sorozhatjuk az olasz jellegü siremlékeivel, sudár, sötétzöld ciprusaival pompás temetőt is. Templom mindössze csak 5 van F.-ban, u. m. a Chiesa del duomo, egyuttal római kat. plébániatemplom, a Benedek-rendü apácák temploma, a Chiesa di S. Girolamo, a kupolás S. Vito e Modesto-templom, - mind az ó-városban; végül a görögkeletiek temploma az uj-városban. Társas-káptalana a zengg-modrusi püspöki megyéhez tartozik.

Lakosság.

A város lakossága lépést tartott politikai és gazdasági fejlődésével. Lakosainak száma a XVII. század végén még csak 2500 volt, de már 1780-ban 16000-re, 1870-ben 17800-ra emelkedett. Az 1880. évi népszámlálás szerint a lakosok száma 20981, a házak száma 1503 volt, mig 10 évvel később, 1890. lakosainak száma 29494-re (tehát 10 év alatt több mint 40 %-kal) emelkedett, mig a házak száma 1731 lett. Lakói tulnyomóan olaszok (13012), illyrek (6995), horvátok (3766) és vendek (2750); a magyarok száma csak 1062, mig a németeké 1495, a többi 69 tót, oláh, ruthén és szerb. Vallásra nézve csekély kivétellel római katolikusok (28483), ezenkivül van 489 izraelita, 225 ágostai evang., 98 ev. ref., 145 görög-keleti, 13 görög-kat., 1 unitárius és 40 egyéb ker. felekezetü.

Kikötő.

F. kikötője szinte páratlanul álló, nagy arányu fejlődést mutat. Az elmult századokban a korlátolt mérvü tengeri hajózás kezdetleges igényeit a kikötőül szolgáló Fiumara-torkolat s a természetes part is kielégítette s csupán a vesztegzár alá került hajók menedékhelyéül épült a XVIII. század elején a mostani katonai élelmezési raktár helyén állott vesztegintézet előtt egy kisebb terjedelmü kikötő, melyet a vesztegintézetnek Martinschizzába történt áthelyezése után (1841) a cs. és kir. tengerészeti akadémia használt naszádkikötőül, de magánhajók is kiköthettek benne, mignem 1872. a m. kir. államvasuti pályaudvar létesítésekor ezt is feltöltötték. Külön kereskedelmi kikötő építését már 1766. tervezték és pedig egyrészt a város előtti tengerpart nagyobb mérvü feltöltésével, másrészt egy gátakkal körülvett szük bejáratu kikötő építését tervezték a Fiumara-folyótól keletre, a mai u. n. Delta-terület helyén. Ez a kikötő azonban nem létesült. Jóval később, 1832. tervezték a Fiumara-folyó torkolatának áthelyezését, hogy a csatornának partfalakkal is ellátandó részét használhassák rendes kikötőül, ami később az 50-es években csakugyan be is következett s ez a csatornaszakasz a kisebb vitorlás hajóknak ma is igen alkalmas kikötőjük.

A kikötő tulajdonképeni rendszeres kiépítését István nádor főherceg kezdte meg 1847., azonban az építkezések igen lassan haladtak előre s amidőn F. 1868. Magyarországhoz visszakapcsoltatott, a kikötő csupán az Adamich előkelő fiumei patriciusról nevezett 61 m. hosszu, 16 m. széles kis moló, a 130 m. hosszu Lido, a 200 m. hosszu keleti rakpart és a 250 m. hosszu Mária Terézia-molo (hullámgát) által határolt kis vizmedencéből állott, melyet a 33 m. széles, 500 m. hosszu s 280 m. hosszu hullámgát által védett Fiumara-csatorna-kikötő egészített ki, mely 5 ha. vizfelülettel és 5000 m. hosszu rakodóparttal birt. Ebben a helyzetben találta a magyar kormány a fiumei kikötőt 1870., midőn annak kormányzatát átvette. Ettől kezdve nagyszabásu céltudatos tevékenység indult meg egyrészt a kikötőnek az ország belsejével leendő vasuti összeköttetése, másrészt a kikötő további kiépítése és megfelelő felszerelése iránt. 1874. elkészült és megnyilt az állam által épített Károlyváros-fiumei vasut, F.-ban a tengerpartnak mintegy 1400 m. hosszban való nagy kiterjedésü feltöltése által létesült (1871-72) az államvasuti pályaudvar s már 1872. megindult a kikötő építése a m. kir. államvasutak közegei által készített s Pasqual francia mérnök által felülvizsgált terv szerint, mely munkákra a magyar törvényhozás az 1871. XIX. t.-c.-kel 13120000 frtot engedélyezett. Ezen terv alapján felépült az 1871-79. évi építési időszakban a 170 m. hosszu Szápáry -rakpart, a 65 m. hosszu Sanita-rakpart, a 150 m. hosszu és 80 m. széles Zichy-molo s feltöltetett a későbbi Stefánia-rakpart mögötti terület, végül a Mária Terézia-hullámgát (a régebben épült szakasznak is 12 méterre való kiszélesítésével) 725 méterrel meghosszabbíttatott, ugyszintén kiépült a haditengerészeti akadémia előtt az annak czéljaira szolgáló naszádkikötő; mely munkálatok összesen 5637141 frtba kerültek. Ugyanazon időszakban épült a Zichy-molon a II. és III. sz. tárház 192211 frt költséggel. A kiviteli forgalom nagymérvü emelkedése sürgősen követelte a kikötő építésének továbbfolytatását s ezért már 1880. ujból hozzáfogtak a munkához s miután 1884. egy szakértői enquet a kikötőnek még 1871. megállapított tervén jelentékeny módosításokat tett s a kikötő további fejlesztésének alapjául a Hajnal Antal akkori főmérnök által készített tervet fogadta el, melynek alapján egész 1888. év végeig szakadatlanul folyt az építkezés s ezen idő alatt kiépült a 250 m. hosszu Stefánia-rakpart, a 160. ill. 200 m. hosszu, 80 m. széles Rudolf-molo s feltöltetett a part a későbbi Ferenc Salvator-rakpart hosszában mintegy 90 m. szélességben egész a naszádkikötőig s onnan ugyancsak az államvasuti pályaudvar kibővítése céljából további 850 m. hosszban egészen a szintén ezen építési időszakban 1883-84. épített kőolajkikötőig. Ez évben ugyanis egy nagy kőolajfinomító gyár állíttatván fel F.-ban, sürgősen szükséges volt a nagy kikötőtől lehetőleg távol, teljesen elkülönített kőolajkikötő építéséről gondoskodni, mely akként helyeztetett el, hogy közvetlen a kőolajfinomító gyár előtt azzal szerves kapcsolatban álljon. Ez a kőolajkikötő egy 180 m. hosszu rakpart, É-ról D-nek s onnan keletről nyugat-felé hajló 325 m. hosszu hullámgát s 70 m. hosszu záró gát által határolt 1,8 ha. terjedelmü vizmedencéből s megfelelő kiterjedésü rakodó területből áll. A kikötő csővezeték által van a kőolajmedencékkel összekötve, ugy hogy a tank (tartány) hajóban érkező nyers kőolajat a hajóból közvetlenül a medencékbe szivattyuzzák, mig a tisztított kőolajat vasuton szállítják el tartánykocsikban. Ez a kőolajkikötő összesen 1243281 frtba került. Ugyancsak ebben az építési ciklusban készült a Fiumara-csatorna és a Recsina-folyó közötti u. n. Delta-terület feltöltése mintegy 100 ezer m² kiterjedésben, végül mintegy 300 m.-rel meghosszabbíttatott a Mária Terézia hullámgát. Ezek a munkálatok együttvéve 7284803 frt költségbe kerültek. Ugyanezen időszak alatt épült a tengerészeti hatóság palotája a Sanita-rakparton 238605 frt költséggel, továbbá a IV., V. sz. raktár a Zichy-molon 180537 forint költséggel, a VI., VII. VIII. sz. hármas nagy raktár a Stefánia-rakparton 804502 frt költséggel, ugyszintén ezekben a raktározás megkönnyítésére szolgáló vizerőmű, illetve vizi erővel hajtott emelőgépek 117000 frt költséggel, végül az államvasuti I, és II. sz. raktár a későbbi Ferenc Salvator-rakpart mögötti feltöltésen. A kikötő kijáratának jelzésére ugyanezen időszakban egy vasból készült világító torony állíttatott fel a Mária Terézia-hullámgát végén, de mivel ez az időszakos meghosszabbítás következtében folytonos ülepedésnek volt kitéve, a világító torony eltávolíttatott s csak 1894. állították azt ismét fel, azonban nem többé a hullámgáton, hanem a pályaudvar és országut szélén, ott ahol a déli vasut az országutat átszeli. A kikötő forgalmának folytonos és rohamos fejlődése, különösen pedig a faforgalomnak óriási növekedése szükségessé tette egy külön fakikötő létesítését, amire legalkalmasabbnak kinálkozott a Delta-farakhely kibővítésével a Fiumara-torkolat előtt egy megfelelő kikötő építése, ezzel egyidejüleg elhatároztatott a nagy kikötő némi kibővítése is Hajnal Antal mérnök és min. osztálytanácsos tervei szerint, aki a fiumei építési munkálatokat 1878 óta vezeti. Ez az ujabb munkasorozat az 1889-94. években hajtatott végre a Gregersen G. és fiai és zimonyi Schwarcz Ármin és fia társvállalkozók által mintegy 5 1/2 millió forint költséggel. Ezen idő alatt kiépült a fakikötő (melyet 1892. az akkor elhunyt kereskedelmi miniszter emlékére Baross Gábor-fakikötőnek neveztek el). Ez egy 400 m. hosszu hullámgát és két (egyenkint 65 m. hosszu) zárgát által védett, mintegy 6,5 hektár terjedelmü (360 m. hosszu és 180 m. széles) vizmedencéből, egy 100 m. hosszu moloból és a megfelelő rakodópartokból áll s a nagy kikötővel a Mária Terézia-hullámgát tövének átvágása által létesített 18 m. széles csatornával van összekötve. Ezen fakikötővel kapcsolatban a farakodóhelyek kibővítése céljából feltöltetett a Recsinán tul levő u. n. Brajdicán 45000 m²-nyi terület mintegy 200000 frt külön költséggel. A Brajdica a Deltával a Recsinán át vezető két vashiddal s a Delta a várossal a Fiumarán át vezető 2 vasuti forgó hid által van összekötve. Ugyanezen építési időszak alatt kiépíttetett továbbá a 350 m. hosszu Ferenc Salvator-rakpart s a 120 m. hosszu, 80 m. széles Mária Valéria-molo, 20 m.-rel megszélesbíttetett a keleti rakpart, létesíttetett a helyi hajóközlekedés céljaira a Lido-rakpartból kiágazólag egy 40 m. hosszu és 15 m. széles kis molo s a Mária Terézia-hullámgát is 100 m.-rel meghosszabbíttatott s a bergudi öbölben a torpedo és vegyészeti gyár közt, közel az isztriai határhoz felépíttetett 1893-94-ben 17000 m²-nyi területen az államilag segélyezett nagy hajógyár egy 100 méter hosszu, 80 m. széles 1: 25 hajlásu siklóval.

Az összes rakodópart hossza:

A kikötő vizfelülete a következő:

védett vizfelület, ezenfelül 15,5 ha. előkikötő.

Története

F. keletkezése több mint háromezer évre vihető vissza s összeesik azzal az idővel, midőn a feniciaiak az Adriai- és Közép-tenger partjai közt a közlekedés alapját megvetették. Később követték ezeket a pelazgok, görögök és etruszkok, de a kereskedés és forgalom ezeken a vizeken a görög gyarmatok kezében volt. Csakis egy bennszülött drako-illir törzs: a liburniak tudták hosszabb időre magukhoz ragadni az Adria feletti uralmat, ezalatt az Adriai-tenger és vidéke is a liburni nevet viselte. Kr. e. 28-ban azonban Augustus uralma alatt Liburnia a rómaiak kezébe került, kik a tartományt kis autonom területekre osztva találták s ezt a felosztást «Civitates» nevezet alatt meg is tartották. Ezek egyike volt Civitas Flanates, melynek határát az istriai Arsas a F.-t jelenleg Horvátországtól elválasztó Fiumara folyó képezték, mely utóbbit Strabo és Plinius Enea névvel említi. F. tehát ennek a Civitas Flanatesnek a területén fekszik, melyen később a Nagy Károly által 799. feldult Tersatica, majd annak romjain a mai F. épült. A gót birodalom feloszlása után a bizanci császárok szállták meg Dalmáciát és Istriát, később a VII. sz.-ban a horvátok vándoroltak be, de a bizanciak a parti városok felett továbbra is megtartották az uralmat. Midőn Horvátország 840. függetlenné lett, a Civitas Flanates valószinüleg tovább is frank uralom alatt maradt, s a bekövetkezett hübéri elosztás idejében a pólai püspöknek adományoztatott, minek folytán az aquilejai patriárkának s ezáltal a német-római birodalomnak hübérese lett. A pólai püspök 1139-ben F.-t mint alhübéri birtokot a Duino-grófoknak adta át. Az ő birtokukban maradt aztán F. egész a XIV. század végeig, amikor is a család kihalása után a hübéri alárendeltséget az aquileiai patriárkának felmondván, a Habsburg-házat ismerte el főurának. A Duino-ház uralkodása alatt F. szépen fölvirágzott s a konstanci béke után 1183. autonom kormányzatot nyert. 1399. Ausztria Fiumét Wallsee Rambert grófnak, mint a Duino-ház utolsó ivadéka a Duino Katalin férjének adta hübérül, mignem Wallsee Rambert utóda, Farkas, 1471. mint állambirtokot III. Frigyes császárnak engedte át. 1409-ben a velenceiek Angelo Trevisano alatt F.-t felégették s a városi levéltárat is elpusztították. 1515. Miksa császár a városnak a «leghivebb» (fidelissima) cimet adományozta, 1530. I. Ferdinánd F. önállóságát és statutumait megerősítette, mely utóbbiak csak 1836. töröltettek el egészen. 1659. Lipót császár F. számára saját tengeri lobogót engedélyezett. 1723. VI. Károly császár a várost szabad kikötővé tette, s a pragmatica sanctio aláirására is meghivta. Mária Terézia uralkodása alatt 1776. Horvátországhoz csatoltatott, de igy csak 1779-ig maradt, a midőn Horvátországtól elválasztatván, Magyarországhoz kapcsoltatott. 1809. a franciák uralma alá került, majd 1813. az angolok szállták meg s a kikötőjében levő hajókat mind felégették. 1814. az osztrák kormány fenhatósága alá jutott, de már 1822. I. Ferenc király ismét visszacsatolta Magyarországhoz s ekkor - egykoru térképek szerint - a Fiumara balpartján most horvát területen fekvő Susak illetve Trsat község is hozzá tartozott. - 1848. a szabadságharc alatt a horvátok szállták meg s egész 1868. közigazgatásilag Zágráb alá tartozott, mignem a magyar törvényhozás az 1868. XXX. t.-c. 66. §-ában kimondotta, hogy F. város, kikötő és kerület a magyar koronához csatolt külön testet (separatum sacre regni coronae adnexum corpus) képez. F. és kikötője ettől kezdve a nagyarányu és rohamos fejlődés korszakába jutott. A városról fenmaradt régi térképek érdekes képét nyujtják F. különböző korbeli állapotának és fejlődésének. A XVI. sz.-ban (egy 1580-ból való térkép szerint) F., melynek neve akkor Sannct Veyt volt, bástyával és árokkal körülvett erődből állott, melynek árkába a Fiumara (akkor Pflaum) patak vize volt belevezetve. Az erődben külön volt a vár, melynek egyes épületrészei, valamint az erődé is (a mai ó-város maig fennáll, némely római emlékeket is rejtve falai közt. Idő jártával, már 1650-ben, a város az erődön kivül, Istria felé is terjedni kezdett; ez idő tájt épült a kapucinusok zárdája s számos magánépület. 1720. már meglehetősen kiterjedt a város, fel volt épülve (a mostani katonai raktárak helyén) a vesztegintézet egy kikötővel, mely 1872. áldozatául esett az államvasuti pályaudvari feltöltésnek. 1766. ott találjuk a Lazaret mellett a Scurigna patakból vizi erőre berendezett nagy cukorgyárat, melynek helyén ma a dohánygyár áll. 1807-ben, amidőn a franciák birták F.-t, a tenger felől kis erődökkel megerősítették a várost, de ezek nem soká voltak képesek az angol hadi hajók ostromának ellentállni. Majd a békés fejlődés utjára lépve, folyton haladt, fejlődött a város, de nagyobb jelentőségre csak azóta emelkedett, mióta a magyar szent koronához csatoltatván, a magyar tengeri kereskedelem gócpontjává tétetett.

Kormányzók. Mióta Mária Terézia az 1779 ápril 23. kelt diplomával F.-t Magyarországhoz csatolta, a város - mint külön államtest - kir. kormányzók igazgatása alatt áll. Ez idő óta a következő kormányzók álltak a városi politikai hatóság élén: 1. székhelyi Majláth József (1779-1783); 2. gr. Almássy Pál (1783-1788); 3. gr. Szápáry János Péter (1788-1791); 4. Pászthory Sándor (1791-1801); 5. Klobusitzky József (1801-1809); 1809-1823-ig nem volt kormányzó; 6. Ürményi Ferenc (1823-1837); 7. Nemeskéri Kiss Pál (1837-1848); gr. Erdődy János (1848), 1848-1867-ig mint a horvát-szlavon korona-tartomány külön területe kormányoztatott; 1867-1870-ig Cseh Ede kir. biztos állt a város élén; ettől kezdve kormányzók: 9. gróf Zichy József (1870-1872); 10. gr. Szápáry Géza (1872-1883); 11. gr. Zichy Ágoston (1883-1892); 12. gr. Batthyány Lajos (1892-).

Forrás: Pallas Nagylexikon