Fiusítás

(praefectio). Előbbi hazai jogunkban kir. privilégium, melynél fogva az egyedül fiágra szóló javakban a fiutódok kihalása esetére valamely nő - többnyire az utolsó birtokosnak leánya v. nővére - örökölhetett. A fiusítottra az ily jószág nem ősi, hanem szerzeményi birtok volt; az örökösödési rendben a F. változást nem idézett elő, azaz a jószág továbbra is a fiágat illette; a fiusított nőnek gyermekei, ha születésöknél fogva nem is voltak azok (mert atyjuk nem volt nemes), nemesekké lettek. Az utolsó birtokos életébe a F. csak feltételes volt, mert érvényét vesztette, ha utóbb neki fiörököse született, v. ha az utóbb hütlenségbe esett. A F. tehát erejét csak az utolsó birtokos halálával nyerte.

Forrás: Pallas Nagylexikon