Fixpont

állandó, lehetőleg elmozdíthatatlan megjelölése egy meghatározott pontnak. A F.-ok két osztályba sorozhatók. Ugyanis v. arra a célra szolgálnak, hogy bizonyos pontoknak vizszintes irányban való elmozdulását megakadályozzák (mint p. határkövek), v. pedig arra, hogy vmely meghatározott magasságot jelöljenek meg. Az előbbieket alappontoknak nevezik, az utóbbiakat magassági jegyeknek. Fontosságra nézve mindkettőnél több fokozatot különböztetünk meg (első-, másod-, harmadrangu fixponthálózat). Az első célra szolgáló F.-ok vmely ország (ill. község) területi fölmérésénél játszanak szerepet (l. Háromszögelés); az utóbbiak leginkább a folyószabályozás, bányászat, csatorna- és vasutépítésnél stb. A magasságokat a tenger szintjére szokás vonatkoztatni; nálunk az Adriai-tenger szintje lőn a magasságok alapjául elfogadva. Az elsőrendü magassági F.-ok a főbb vasutak mentén, leginkább az állomási épületekbe vannak beépítve; minthogy a lejtezés, melyet a közös hadsereg vezérkara hajtott végre, ezek mentén haladt. De minthogy ezek főbb folyóinkat csak imitt-amott metszik és ahol párvonalasan haladnak is velök, többnyire távol esnek tőlük: ennélfogva a folyók mentén egy külön fixponthálózatot kell elhelyezni, mely művelet most van folyamatban. A Tisza mellett váltakozva a jobb- és balparton összesen 289 F. lett elhelyezve (167 kő, 96 vastábla ujonnan; a társulatok által régebben beépítettek közül pedig 28 mint használható a hálózatba szintén bevonatott.) Ezeket 1890 folyamán a vizrajzi osztály az elsőrangu F.-ok pontosságával már be is lejtezte. A Duna mellett levő F.-ok a Felső-Duna és Vaskapu-szabályozás tervezése és végrehajtása alkalmával lettek meghatározva. A század első felében végezett országos magasságmérés alkalmával nem voltak külön F.-ok elhelyezve, hanem a folyamok mentén található szilárd épületek (leginkább templomok) ajtóküszöbét és szemöldökgerendáit stb. használták föl erre a célra. Akkor még nem is a tenger szinének magassága szolgált kiindulási alapul. L. még Magasságmérés.

Forrás: Pallas Nagylexikon