Flacius

Mátyás (Illiricus), német evangelikus teologus s egyháztörténész, szül. Albonában (Illiria) 1520 márc. 3., megh. Frankfurtban 1575 márc. 11. Már ifju korában szerzetessé akart lenni, de egyik rokona, Lupetinus ösztönzésére Németországba ment 1539. s Luthernek lelkes tanítványává, később a tiszta lutheri tanoknak tüzes és makacs védelmezője lett. 1545-ben a wittenbergi egyetemhez az ó-testamentomi irásmagyarázat tanárává nevezték ki s megnősült; a smalkaldi háboruval (1547) megkezdődtek életének ezentul soha nem szünetelő zaklatásai. A háboru alatt Braunschweigba menekült, néhány hónap mulva tanártársaival együtt visszatért, de a lipcsei interim kiadatásakor tanári székét odahagyta, Magdeburgból buzdította Luther igaz hiveit Móric, a szász választó-fejedelem ellen való küzdelemre, innen indított szenvedélyes harcot Melanchton, Oslander, Major; általában a Filippisták (l. o.) ellen. 1557. jenai tanárrá neveztetett ki, hol egyik tiszttársával, Striegel Viktorral - ki némileg Melanchtonhoz szított - keveredett epés harcba, s a fejedelmet rávette, hogy Striegelt börtönbe vettesse. Tulbuzgó ortodoxiájának pár év mulva áldozatává lett. Striegel igazhitüségét a szász herceg a weimári szóvitán elismerte, tanári székébe visszahelyezte, F.-t és lutherista tanártársait a fejedelemségből számüzte, mely számüzetésből F. többé nem is tért vissza, sőt eddigi elvtársai is elfordultak tőle a weimári szóvitán nyilvánított azon tulzó állítása miatt, hogy az eredendő bün az embernek lényegéhez tartozik. Igy azután F., ki egész életét a lutheri igazhitüség védelmezésére szentelte, mint manicheusi eretnekségben leledző, mindenektől elhagyatottan, nagy nyomorban végezte be jobb sorsra érdemes életét. Emlékét fentartja az általa kiadott első nagyszabásu protestáns egyháztörténelmi mű, mely Magdeburgi centuriák cim alatt 1560. jelent meg 13 kötetben. Egy másik nevezetes dogmatikai s irásmagyarázati műve: Clavis sacrae scripturae (1567). V. ö. Twesten M. F. Illyrikcus (Berlin 1844); Preger M. F., Illyricus und seine Zeit (Erlangen 1861).

Forrás: Pallas Nagylexikon