Flagellansok
(lat. flagellantes) a. m. önostorozók. A XIII. sz. közepén
keletkezett vezeklők társasága, melynek tagjai elkövetett büneik elégtételéül,
33 v. 34 napi kötelezettséggel, testüket ostorozták. Csoportokba sorakozva,
félmeztetlenül és övükben 3-4 szijju, végén csomókkal, gyakran szögekkel
ellátott ostorral, helységről helységre jártak és szent énekeket zengedezetek.
Templomokban és szabad tereken a földre vetették magukat, vállaikat és kezeiket
ütötték-verték, mig az előénekes énekét befejezte, azután véres kezeiket ég
felé emelve, Isten irgalmasságáért esedeztek. Első ilyen társaság Perugiában
keletkezett 1260. Olaszországból átment a szokás Német-, Lengyel- és
Franciaországba; különféle bajok, betegségek, éhség, fekete halál stb. voltak
az indító okok. Az egyház nem helyeselte ezen vezeklési módot, sőt annak
határozottan ellene szegült. VI. Kelemen pápa 1349. felszólítja a fejedelmeket
és püspököket, hogy a vezeklő-társaságokat elnyomják s vezetőiket, kivált ha
szerzetesek lennének, elfogják; a fölöttük való itéletet a pápa magának tartja
fönn. Azonkivül sok helyen fogsággal és pénzbüntetésekkel sujtották a
résztvevőket, minek következtében a vezeklési kedv alig 3 év alatt alaposan
lelohadt. Egyes társaságok, melyek ennek dacára keletkeztek, rövid idő mulva
megszüntek. Utolsó 1501. vonult Olaszországból Németországba de 5 év mulva
elenyészett.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|