Flamen

v. flagmen (lat.) a. m. gyujtó, azon római papok neve, kik csak egy istenségnek állottak szolgálatában. Hivataluk (flamonium) élethossziglan tartott s csak bizonyos körülmények közt kellett letenniök. Viseletük bibor általvető a toga felett, csúcsos kalap (apex) tetején gyapjuval bevont olajfapálcával, vagy legalább az infula, mert födetlen fővel nem volt szabad járniok. Számuk 15 s két osztályba tartoztak: flamines maiores és pedig Dialis, Martialis és Quirinalis, kiket patriciusz nemzetségekből, F. minores tizenketten (köztük Carmentalis, Floralis, Pomonalis, Volcanalis, Volturnalis stb.), kiket plebejuszok közül választottak; a cszászárok alatt azonban az istenített császárok flamenjeivel megszaporodtak. A legelőbbkelő volt köztük Jupiter papja, a F. Dialis, kinek konfarreációval kötött házasságból kellett származnia, olyanban élnie s neje halálának esetén lemondania. Palatinushegyi hivatalos lakását azilumnak tekintették. Kitüntetései voltak: egy lictor, sella curulis, toga praetexta s a szenatusban való részvétel, bár államhivatalt nem viselhetett.; viszont pedig nem volt szabad lovagolnia, gyürüt viselnie, esküdnie, fegyveres sereget néznie, stb. Éjjel, később két éjen át s egyáltalán évenkint kétszernél többször a várost nem hagyhatta el az áldozattétel miatt, melyet csak szükség esetén végezhetett helyette neje, a flaminica Dialis, ki egyszersmind Juno papnője volt. Ennek viselete gyapjufonallal varrt hosszu gyapjuruha, áldozati állat bőréből való lábbeli, fátyol (flammeum), tornyos konty (tutulus) és biborszin gyapjuszalaggal befont haj.

Forrás: Pallas Nagylexikon