Flamen
v. flagmen (lat.) a. m. gyujtó, azon római papok neve, kik
csak egy istenségnek állottak szolgálatában. Hivataluk (flamonium)
élethossziglan tartott s csak bizonyos körülmények közt kellett letenniök.
Viseletük bibor általvető a toga felett, csúcsos kalap (apex) tetején gyapjuval
bevont olajfapálcával, vagy legalább az infula, mert födetlen fővel nem volt
szabad járniok. Számuk 15 s két osztályba tartoztak: flamines maiores és pedig
Dialis, Martialis és Quirinalis, kiket patriciusz nemzetségekből, F. minores
tizenketten (köztük Carmentalis, Floralis, Pomonalis, Volcanalis, Volturnalis
stb.), kiket plebejuszok közül választottak; a cszászárok alatt azonban az
istenített császárok flamenjeivel megszaporodtak. A legelőbbkelő volt köztük
Jupiter papja, a F. Dialis, kinek konfarreációval kötött házasságból kellett
származnia, olyanban élnie s neje halálának esetén lemondania. Palatinushegyi
hivatalos lakását azilumnak tekintették. Kitüntetései voltak: egy lictor, sella
curulis, toga praetexta s a szenatusban való részvétel, bár államhivatalt nem
viselhetett.; viszont pedig nem volt szabad lovagolnia, gyürüt viselnie,
esküdnie, fegyveres sereget néznie, stb. Éjjel, később két éjen át s egyáltalán
évenkint kétszernél többször a várost nem hagyhatta el az áldozattétel miatt,
melyet csak szükség esetén végezhetett helyette neje, a flaminica Dialis, ki
egyszersmind Juno papnője volt. Ennek viselete gyapjufonallal varrt hosszu
gyapjuruha, áldozati állat bőréből való lábbeli, fátyol (flammeum), tornyos
konty (tutulus) és biborszin gyapjuszalaggal befont haj.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|