Flaubert
(ejtsd: flóber) Gusztáv, francia regényiró, szül. Ronenban
1821 dec. 12., megh. Croissetban 1880 máj. 7. Orvosnak készült, aztán az
irodalomra adta magát, s Hugo Viktor és Byron modorában költészettel
foglalkozott. Később a romantikus irányt elhagyva, egészen a realizmus felé
hajlott. Ilyen irányu regénye: Madame Bovary (1847) rendkivüli feltünést
keltett s ez tényleg első uttörője volt a Goncourt- és Zola-féle naturalista
iskolának. A regénynek egy hatásos fejezete miatt F.-t törvény elé is
állították, de a perből diadallal jutott ki. F. ezután Tuniszba utazott, ahol
Salammbô c. regényéhez (1862) gyüjtött anyagot, melyet a közönség lanyhán
fogadott ugyan, de a kritika annál jobban méltatott. Ezután jelentek meg tőle:
L"éducation sentimentale. Histoire d "un jeune homme (1869); La tentation de
Saint-Antoine (1874); Trois contes (1877), Le Candidat c. politikai szinművét
1874. minden siker nélkül adták elő a Vandeville-szinházban. E miatt, meg a
politikai állapotok miatt elkeseredve visszavonult croisset-i birtokára, hol
megirta Bouvard et Pécuchet c. embergyülölő, szatirikus regényét (1880). F.
minden különcködése mellett nagy tehetségü és előkelő irói természet volt, sok
eredetiséggel, nemes jellemmel. Stilusa klasszikus és mesteri. Összes művei
1885. jelentek meg 8 kötetben. Magyarul megjelent: Két ujkori Don Quixotte.
Ford. Nyári László (Budapest 1882).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|