Flaubert

(ejtsd: flóber) Gusztáv, francia regényiró, szül. Ronenban 1821 dec. 12., megh. Croissetban 1880 máj. 7. Orvosnak készült, aztán az irodalomra adta magát, s Hugo Viktor és Byron modorában költészettel foglalkozott. Később a romantikus irányt elhagyva, egészen a realizmus felé hajlott. Ilyen irányu regénye: Madame Bovary (1847) rendkivüli feltünést keltett s ez tényleg első uttörője volt a Goncourt- és Zola-féle naturalista iskolának. A regénynek egy hatásos fejezete miatt F.-t törvény elé is állították, de a perből diadallal jutott ki. F. ezután Tuniszba utazott, ahol Salammbô c. regényéhez (1862) gyüjtött anyagot, melyet a közönség lanyhán fogadott ugyan, de a kritika annál jobban méltatott. Ezután jelentek meg tőle: L"éducation sentimentale. Histoire d "un jeune homme (1869); La tentation de Saint-Antoine (1874); Trois contes (1877), Le Candidat c. politikai szinművét 1874. minden siker nélkül adták elő a Vandeville-szinházban. E miatt, meg a politikai állapotok miatt elkeseredve visszavonult croisset-i birtokára, hol megirta Bouvard et Pécuchet c. embergyülölő, szatirikus regényét (1880). F. minden különcködése mellett nagy tehetségü és előkelő irói természet volt, sok eredetiséggel, nemes jellemmel. Stilusa klasszikus és mesteri. Összes művei 1885. jelentek meg 8 kötetben. Magyarul megjelent: Két ujkori Don Quixotte. Ford. Nyári László (Budapest 1882).

Forrás: Pallas Nagylexikon